Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
LEVELEK RÓMÁBÓL kai szebbek, mint a kirakatokban, Béla alig akarta elhinni, hogy én csináltam. Majd küldünk belőle, meglátjátok, hogy milyen helyesek. Ha előbb eszembe jutott volna, csinálhattam volna eladásra is, biztos megvették volna. Béla is rendelt belőlük. Szerdán, tegnap nagy kirándulást tettünk a Schöckelre. Reggel fél hétkor keltünk, Frau Heckel bepakolta az ennivalót. A Fischplatzról indultak az autóbuszok, mi a legszebb vajszínű, vadonatúj busszal mentünk. Éppen az első két helyet kaptuk a vezető mögött. Mariatrost felé mentünk, egyre meredekebb lett az út és úgy kanyargón, hogy alig mertünk kinézni, mindig azt hittük, hogy az autóbusz egyik kereke már lelóg az útról. De ezek a sofőrök oly remekül vezetnek, volt egy teljes S kanyar, még Bélának is tátva maradt a szája. Egy-két falunál meg is álltunk, felszálltak egy páran. Egyik megállónál láttunk egy mókust, a legnagyobb flegmával ugrált a földön. Egy óra múlva megérkeztünk Radegundba, direkt sajnáltuk, mert nagyon szép volt az út és autóbuszban különben is remek utazni. Radegund egy kis fürdőhely 750 m magasan, szép kis villák és panziók vannak, közvetlen fölötte van a Schöckel. Elkezdtünk mászni felfele, szép fenyvesekben, remek jó levegő volt. Kiértünk a fenyvesből egy tisztásra, már kissé lihegtünk, mert erősen emelkedett. Egy erdei tanyánál leültünk tízóraizni. Azt hittük, hogy a fele utat már megtettük, de ebben erősen tévedtünk. Mentünk tovább, az út nagyon meredek volt, csupa szikla és nagy fenyők közt mentünk. Találtam virágot is, vadorgonát, sokkal erősebb szaga van, mint a kertinek. Szedtem egy nagy csokorral. Olyan jó illat volt a fenyőktől, hogy nem győztünk lélegezni. Feljebb hatalmas kivágott és legyalult fatörzsek voltak, itt irtották az erdőt. Nagyon lihegtünk és izzadtunk a mászástól, leültünk egy fatörzsre. Kicsit éreztük a dobhártyánkat, mert itt legalább ezer méteren voltunk. Megláttuk, hogy bent a fák között még sok helyen hó van, megmosakodtunk a hóban. Nagy nehezen másztunk tovább. Útközben folyton voltak táblák nyíllal, hogy Schöckel, eltévedésről szó sem lehetett. Fent már sziklás és mohás volt a talaj, itt már elég nehezen mentünk felfelé. Kis fehér kökörcsinszerű virágokat láttunk. Végre háromórai mászás után felértünk a tetejére, a menedékházhoz. Egész nagy faház, olyan, mint Volócon, 1450 m magasan van. Kimentünk a teraszra, gyönyörű kilátás volt, a hegy egész meredek és közvetlen alatta messze látszott a Radegund. Kibontottuk a csomagot és fejenként hat vajas, parizeres kenyeret bevágtunk. Ezután rendeltünk ebédet, azt is megettük. Sör nem volt, csak valami alma lé, ebből két litert megittunk. Közben jöttek mások is, de nem sokan. Ebéd után végigfeküdtünk a padokon és napoztunk, olyan erősen sütött, hogy két óra alatt rézbőrűek lettünk. A napon 31 fok meleg volt. Háromkor felkerekedtünk és a másik úton akartunk lemenni, de sehol se találtuk. Végre egy útfélére leltünk, de ez az északi oldalon volt és térdig érő hó borította. Inkább visszamentünk és a rendes úton indultunk le. Nagyon fáradtak voltunk, és folyton nevettünk. Mindig vissza kellett, hogy tartsa az ember a lábát, hogy le ne guruljon. Egyszer valami zörgött az erdőben, egy nyuszi volt, láttuk hosszan szaladni. Radegund előtt leültünk egy padra, utána alig bírtunk felállni. Bent a faluban láttunk egy nagyon helyes jelenetet, felnőttek és gyerekek körben táncoltak és énekeltek egy osztrák dalt. Mikor az autóbusszal hazaértünk, a kalauz mindenkinek külön odaköszönt, hogy ,Auf Wiedersehen!” Rogyadozva hazaértünk, remek vacsorát kaptunk és beestünk az ágyba. Még ma is izomlázunk van. Apu saját kezű levelén nagyon sokat mulattunk, a legjobban az tetszett, hogy „rettenetes pléhpofával, csicsókát vet salátával”15. Itt ma esett az eső, remélem, Zebiben is. Sokszor csókol mindkettőtöket Zsuzsa és Matyi 15. Szőnyi István 1949. április 3-án, tollal, tintával írt levele. Levelek otthonról. Szönyi István és Bartóky Melinda levelei Szönyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949-1960). PMMI, Szentendre, 2009,5. levél, 47. oldal. 70
