Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
5-Graz, 1949. /Dátum nélkül/ EZERKILENCSZAZNEGYVENKILENC Édes Mamikdm és Apu, megkaptuk a hosszú leveledet, nagyon örültünk neki, hogy végre lehet tehenet venni és Anyu talán még a nyúl ólat is megcsináltathatja. Remélem, a tavaszi kabátanyagot is végre megcsináltatod és Apu is kap egy új overállt. Én éppen most egyedül vagyok, mert a férfiak elmentek nélkülem sétálni. Most elkezdem a hét elejéről részletesen az eseményeket leírni. Már végre elértem a naplómban a mai napig, mindig csak elő kell venni és kiírom az érdekesebb eseményeket. [...] Csütörtökön fél tízkor még éppen az ágyban heverésztünk, mikor kopogtak és beállított Béla a táborból. Azt mondja, mi két szerencsemalac vagyunk, ilyen mázlistákat ő még nem látott, hogy ezt megspóroltuk. Ott senki nem akarta elhinni, hogy előfordul, hogy valakit nem tesznek táborba. Frau Heckelt mindjárt megkörnyékeztük, hogy Bélát is vegye fel a panzióba, sikerült is és ő itt lakik mellettünk az ebédlőben. Pénteken délelőtt felmentünk a Bergre, leültünk egy padra, remek idő volt, olyan meleg, hogy a férfiak levetették a kabátjukat. Matyi lefestette az Uhrturmot, Béla meg a német ragozást tanulta, én angol újságot olvastam. [...] Szombaton, tegnap volt az ötödik házassági évfordulónk, Matyival kölcsönösen elcsodálkoztunk azon, hogy még mindig nem unjuk egymást, ezt meg is akartuk ünnepelni. Még pénteken vettünk mozijegyet egy új amerikai színes filmre, Blut und Sand a címe, egy Blasco Ibanez regényből csinálták. Tyrone Power és Rita Hayworth játszott benne, ez volt a legjobb film, amit itt eddig láttunk. Egy spanyol torreádorról szól, akit ünnepelnek és őrjöngnek érte, de az első balesetnél kifütyülik, végül egy bika felökleli és meghal. De az egész oly remekül volt megcsinálva, pontosan ilyen lehet Spanyolország. Vadul imádkoznak lobogó gyertyák és Greco képek alatt, őrjöngnek a bikaviadalokon, gyönyörű palotákban szökőkutak csobognak és mindez gyönyörűen volt fényképezve és rendezve. Mindhármunknak nagyon tetszett a film. Utána elmentünk mulatni, amint előre elhatároztuk, a Café Rheingold nevű kávéház bárjába. Rengetegen voltak, nagyon guszta nagy helyiség, lampionok lógnak a plafonról és minden asztalon kis lámpák világítanak. Még éppen kaptunk egy üres asztalt, rendeltünk egy üveg vermutot, rögtön remekül éreztük magunkat. Matyi mindjárt szorgalmasan töltögetett, percek alatt becsíptünk, mert régen nem ittunk már. Folyton táncoltunk, nagyon jó zenekar volt. Mialatt én Bélával táncoltam, Matyi kihasználta az időt arra, hogy suttyomban igyon. Ennek meg is volt az eredménye, mert kettő felé kezdett lehervadni és mondta, hogy menjünk haza. Szerencsésen hazavontattuk és itthon aztán rendbejött. Egészében véve nagyon jól éreztük magunkat, ilyen jól már évek óta nem mulattunk. Béla minden nap hajnalban hatkor kel, nem bírjuk erről a hülye szokásáról leszoktatni. Minket ugyan nem zavar, de ő nem tud mit csinálni reggeliig. Most kisütötte, hogy felmegy a Bergre és ott tanul. Azt mondja, hogy az úton szaladgálnak ilyenkor a mókusok és egész szelídek. Még a végén egyszer mi is felkelünk, hogy ezt lássuk. Különben is olyan helyes város ez a Graz, úgy érezzük magunkat, hogy itt maradnánk akármeddig. Valahogy olyan otthonos itt minden, a házak mind olyan régiek és minden második egy Gasthof. Már előfordult, hogy az utcán ismerősökkel találkoztunk, a Viciné is köszön nekünk, szóval már grazi polgárok vagyunk. Van egy hőmérő az egyik optikusnál, ezen minden nap megnézzük, hány fok van. A Leseraumban már úgy ismernek minket, mint a rossz pénzt. [...] 63
