Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1954
EZERKILENCSZAZOTVENNEGY meghívott a vacsora után tartandó „konferenciára”. Ö tudniillik rettentően szereti Afrikát, évekig volt Abesszíniában és ott csinált egy filmet és rengeteg színes fényképet. Amint talál magának hallgatóságot, rögtön elkezd mesélni és mindenkit meghív vetítésre. A kocsiján elmentünk a lakására, az Aventinón lakik, borzalmas por közepette, mert kirúgta a takarítónőt, amint a felesége elment. Csak az aranyhalait és egy nagy banánfát gondoz, amit Afrikából hozott. Szóval kissé gyagyás, de azért nagyon szimpatikus. A konferencia abból állt, hogy végeérhetetlen színes fényképvetítés közben ő magyarázott, hogy ez most itt a főút, ez a sivatag, ez volt a hotelom stb., amire mindnyájan majdnem elaludtunk, de ő egyre lelkesebb lett. Elmondta Abesszínia földrajzi, néprajzi, vallási, gazdasági sajátságait, pont úgy éreztem magam, mint az iskolában. Mindenkinek illedelmesen kellett hallgatnia, ha valaki felemelkedett, hogy már késő van, lenyomta a székbe. Végre úgy fél kettő felé elfogyott a fénykép és egy filmet is levetített ugyanerről a témáról. Akkor aztán fellázadt a társaság és ő hazahozott a kocsijával. Közben megvettem az orvosságot és azt is feladom a levéllel együtt. A csomagba teszek még valamit, talán narancsot és cigarettát, mert ha túl kis terjedelmű, nem veszik föl. Most, hogy kevesebbet szívsz, talán jó szolgálatot tesznek ezek a nagy cigaretták, bár inkább azt ajánlom, darabold fel őket és több csikket csinálj egyből, nehogy megártson. Ezt egy ismerős hozta, nem tudom, hogy mifélék. Most elmegyek a postára, hogy az orvosságot feladjam, tehát pá-pá. Mellékelek egy kis anyagmintát az új ruhámból, amit én csinálok, és két fényképet. További teljes javulást kívánok, és Mindkettőtöket sokszor csókollak, Matyi nevében is Zsuzsátok A levelet mutassátok megT. /Triznya/ Anyuéknak is, hogy ők is értesüljenek hamar Matyi újabb sikeréről! 186. Róma, 1954. április 3. Édes Anyu és Apu! ITriznyal Március 24-én írt leveleteket ma megkaptuk, igazán nagyon jól jönnek most, csak el ne kiabáljam. A térítőt és a párnát nagyon-nagyon szépen köszönjük, borzasztóan örültünk nekik. A térítőt az asztal közepére tettük az ebédlőben, úgyis olyan csupasz volt, s a középre négy egymásba ragasztott cserépbe ültetett négyféle kaktuszt tettem, ez egy nagyon mulatságos dolog, valami szicíliai szokás így egymásba ragasztani a cserepeket, én az utcán vettem egy árustól. A párnát egyelőre a fotelre tettük, bár nem illik túlzottan oda, de Matyi annak támasztja a hátacskáját. Majd a fotelba csinálok egy másik párnát, mert oda egy modern színes kell, ezt pedig a díványra tesszük a hálószobába, délutáni slafizásra /alvásra/, mint Anyu írta. Olyan jó érzés, hogy valami tárgyunk otthonról is van, ennél szebb ajándékot nem is küldhettetek volna. Narancsot és citromot küldhetnénk garmadával, mert itt annyi van, mint a szemét. Matyi csak akkor hajlandó narancsot enni, ha én meghámozom, már annyira unja. Igazán kár, hogy nem lehet legalább egy ládával küldeni, mert kis félkilós csomagokba alig fér be egy-kettő. De azért küldünk majd így, ez is jobb, mint a semmi. A sötétkék fonalnak a jövő héten majd utánanézek, itt nagyon szép fonalakat lehet kapni. [...] 371
