Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1954
LEVELEK RÓMÁBÓL ken vonalak mennek, amerre a felfedezők utaztak). Ez remekül van megcsinálva, soha nem unalmas, mert mindig váltogatják képekkel és nagyon jó a montaggio is, ebben van némi érdeme Emmernek4, a rendezőnek is, egye fene, elismerjük. Aztán különböző forgó földgömbökön mutatják be, hogyan fedezték fel, hogy a föld nem lapos, ezt is persze Matyi csinálta, a csillagos világmindenségben forog a föld, rém guszta. Az egyes sarkutazó expedíciókról vannak eredeti fényképek, ezeket is Matyi vette föl, a kamerát ide-oda mozgatva a képeken, ami által életet visz bele. A legremekebb az a jelenet, amikor Peary expedíciója kénytelen megvárni a tavaszt a jégmezőkön és kunyhókat építenek. Itt ünnepük meg a Karácsonyt is. Erről van egy eredeti fénykép, látszik a karácsonyfa és az expedíció tagjai, miközben a beszélő hang elmondja, hogy akkor látták először az északi fényt. A kép lassan az ablakhoz közeledik és már csak az ablakkeret látszik. Innen, mintha kinéznél az ablakon a csillagos sarki éjszakába, az ablakkeret nélkül már csak az ég látszik és a hómezők a jéghegyekkel. Ekkor az égen hirtelen rezgő fénysávok jelennek meg, színes orgonasíp és mindenféle más alakban, pont olyanok, mint a Révay lexikonban láttam az Északi fényt. Még élénken emlékszem rá, mert nekem nagyon tetszett és sarkutazó akartam lenni, hogy megnézzem, tényleg olyan-e. Ezt előzőleg Milánóban akarták megcsináltatni egy trükkössel, de az nem tudta jól megcsinálni, és akkor hallottak Matyiről, mint trükk-szakemberről és ő olyan remekül megrezegtette az északi fényt, hogy már el is terjedt a híre a szakmában. Miután az északi fény elmúlik, lassan hajnalodik, alig észrevehetően kivilágosodik és nappal lesz. Matyi azt mondja, hogy mikor erről először vitatkoztak, hogy hogyan kellene megcsinálni, neki mindjárt Apunak egy levele jutott eszébe, amiben leírta, hogy mikor beteg volt azzal szórakozott, hogy nézte, amint a háztető színe reggeltől alkonyaiig hány változaton megy át. Ugyanazt a tájat Matyi rengetegszer levette egymás után, mindig egy árnyalattal más színben és az egyes felvételeket összeolvasztva teljesen azt a benyomást keltette, mintha valóban lassan feljönne a nap, és az világítaná meg a tájat. A filmen rengeteg más érdekes rész is van, például a bálnavadászat, a bálna feldarabolása, aztán a rénszarvas nyáj terelése, úsztatása, az eszkimók élete. Rémes lehet eszkimónak lenni, folyton fókazsírt esznek, és vitaminokat a tengeri moszatokból szednek. A jégkunyhó építését is látni. Van aztán fókavadászat is, a helyes sarki kutyák nagy örömére. A legérdekesebb jelenetek egyike a jegesmedve, amint a zöld, átlátszó tengerben úszik, olyan könnyedén és mozgékonyán, hogy az ember nem érti, egy mackó hogy lehet ilyen ügyes. Egy jegesmedve mama két fehér boccsal sétaúszást végez. De a jegesmedve egyáltalán nem olyan ártatlan állat, mint ahogy kinéz, hanem a fókák ádáz ellensége és csúnyán csattogtatja a fogait, ha meglát egy szegény fókát. Hogy több lenne az eszkimó, mint a fóka azt nem nagyon lehetett látni, mert egyes jégtáblákon annyi fóka volt, hogy a jeget alig lehetett észrevenni. Folytatás április 5. Tegnap, vasárnap este Matyi új barátjával, a francia filmessel és annak a titkárnőjével voltunk, egy helyes angol lánnyal. A Canovában megittunk egy aperitifet, aztán elmentünk vacsorázni a Via Marguttába, egy piszkos kis helyre, ami nagyon divatos, főleg szakállas festők és lökött amerikaiak látogatják. Ez a srác majdnem minden este ott eszik, mert a felesége, aki egy amerikai nő, elutazott a szüleit meglátogatni és elvitte a két gyereket is, így most ő egészen egyedül van. Vacsora közben megismerkedtünk egy ausztrállal, és Petrick (így hívják a franciát), találkozott egy csomó barátjával, ezek közül kettőt 4. Luciano Emmer (1918-) olasz filmrendező és író 37°
