Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1954
EZERKILENCSZAZOTVENNEGY A múlt héten Catalucci egész atyaian viselkedett Matyival, ami nála hihetetlen, még a saját gyerekeivel is csak morog. Emmer, a rendező nagyon ordított, erre Matyi hátat fordított, kiment és jól bevágta az ajtót. Mindig vannak vitáik természetesen, de Emmer egy kibírhatatlan alak, közundornak örvend. Egy óra múlva megjelent Catalucci és Matyit félre hívta, atyailag irtó kedvesen elkezdte neki magyarázni, hogy mindenki tudja, hogy Emmer milyen undorító, de mivel ezzel a filmmel sokat keres a stabilimento, kéri Matyit, hogy dolgozzon tovább és az ilyen hülye rendezőket filozófiával kell elviselni, stb. Matyi az egyetlen, akivel Catalucci így beszél, a többieket abszolút trógerekként kezeli. Ma délelőtt (vasárnap) kivételesen felkeltünk és elmentünk a holland kiállításra. Egy hónapig itt vannak a legszebb holland képek, egy cserekiállítás, mert az olaszok Amsterdamban rendeztek valami olasz kiállítást. Sokat gondoltunk Apura, mert ezt biztos nagyon élvezte volna, rengeteg Rembrandt volt, elragadtatásunkban alig bírtunk eljönni. Most Rembrandtot tartjuk a legnagyobb festőnek. Ott volt az éneklő Titus, egy csomó önarcképe, az a gyönyörű öregkori a bársonysapkával, meg egy másik páncéllal, Szent Péter tagadása, Krisztus ostorozása, „a könyvelő” öreg bácsi arcképe, Zsuzsanna a fürdőben, egy női fej, tájképek stb., fantasztikus szépek. Különösen az ő öregkori képe és Titus tetszettek. Rajta kívül még rengeteg XVII. századbeli flamand festő volt, Vermeer, Ruisdael stb., de Rembrandthoz képest ezek fabatkát se érnek. Tegnap este Jóskával /Runnyai/ voltunk vacsorázni a Via della Scrofás Alfredónál. A Piazza di Spagnától mi egyáltalán nem vagyunk messze, gyalog hat perc, Te valahogy rosszul nézted a térképet, Mamikám. Majd küldök nektek egy rendes térképet. [...] Visszatérve Modiglianira, nehogy azt higgyétek, hogy ez egy gyors ügy lesz, ezt mindenki úgy igyekszik megcsinálni, hogy ne kerüljön sokba, tehát ha van egy kis ideje, akkor foglalkozik vele. Mivel Matyi is meg Moore is rengeteget dolgoznak, ez nem fog hamar menni, de idővel majd csak összetákolják. Az esetleges képküldés ötletének úgy örültünk, hogy Anyu figyelmeztetése ellenére ugrálni kezdtem. Már megkértem egy ismerősünket, hogy nézzen utána az itteni hatóságoknál, azt hiszem, nem lesz nagyobb nehézség. Már előre látjuk új kis lakásunkat ismerős képekkel. Nemrég vettünk egy szép könyvet, Cs. Szabó Laci gyűjtésében magyar versek az ő jegyzeteivel, most jelent meg. A kölcsönkönyvtárt már otthagytam és most inkább veszünk könyveket, a lakásra való tekintettel. Ha bármi szőttes, vagy egyéb tárgy küldhető, küldjétek mindent, mi borzasztóan örülnénk neki. 183. Róma, 1954. január 30. - február 1. Édes Anyu és Apu! ITriznyal Matyi fiatok annyira elfoglalt ember lett, hogy még egy levelezőlapot sem hajlandó megírni, mert ha nem dolgozik, akkor kizárólag lustálkodik és azt olyan intenzíven csinálja, hogy még a kisujját sem mozdítja meg. Itthon teljes kényelembe helyezi magát vasárnaponként és én kényeztetem is, mert tényleg rengeteget dolgozik, bár ezen a héten szerencsére este egyszer sem kellett bennmaradnia. Már befejezte Emmer filmjét, az Északi Sarkot és azóta általános irigység kíséri őt a stabilimentóban,
