Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1954
LEVELEK RÓMÁBÓL de egymás mellett még ötven ugyanolyan ház van; a lakók borzalmasak. Ezek után el tudjátok képzelni, hogy miért nem égünk a vágytól egy ilyenbe költözni. Ami a kis telek és villa vételét illeti ez abszolút vágyálom, mert méregdrága minden talpalatnyi föld és amellett megvan az a veszély, hogy az ember kettőt ás és kijön egy új Nero amfiteatro vagy valami hasonló, akkor krach, mert nemzeti műkinccsé nyilvánítják. De különben is egyelőre azon törjük a fejünket, hogy a bútort hogy vegyük meg, az is elég drága. Sajnos Olaszországban a fa, mint nyersanyag drága és ez megdrágítja a bútorokat is. A lakással is nagyon válogatósak lettünk, mert ahol most lakunk az a legszebb környék, a belvárosban van, amellett fákra és folyóra néz, süt a nap és a régi Rómában van, nem a Parioliban, az új negyedben, ami most a legelegánsabb. (Ahol egyszer laktunk is a Viale Pariolin.) Ez azért unszimpatikus, mert nincs egy régi ház se és tele van idegenekkel. (Mi, mint ős rómaiak, ilyen helyre nem akarunk menni.) A legjobb lenne itt valahol a Lungoteverén találni egy kis lakást, persze ehhez mázli kell, mert mindenkinek ez tetszik a legjobban. Ami Apunak az időjárásra vonatkozó érdeklődését illeti, teljes mértékben megnyugtathatlak, mert ha van is egy-két napig tartó zimankó, utána rögtön kisüt a nap és akkor minden rendbe jön. A citromok és narancsok a villák kertjeiben és a teraszokon itt is láthatók. Tegnap ugyan -1 °C volt éjjel, de ez olyan felháborodást váltott ki az olaszokból, hogy ma már ijedtében kiderült és felmelegedett az idő. Mi is nagyon sajnálnánk, ha a nagy munkából nem lenne semmi, hogyhogy? Igaz, hogy sose lehessen tudni... Remélem, Apu szülnapjára a könyv idejében megérkezett, nagyon örülünk, hogy a csomag pont Karácsonyra ért oda, és hogy olyan jó Karácsonyotok és Szilveszteretek volt. Én jelenleg kissé náthás vagyok, tegnap és ma nem is dolgoztam, hanem végignéztem az összes újságot, bútor ötletekre vadászva. Eközben találtam egy „Mauthner” magárjegyzéket, ezt el fogom küldeni Anyunak, ez egy római üzlet, ahová elmehetnék, ha valami vágyálmot találsz benne. A legtöbb növény franciául is oda van írva, így talán értesz belőle valamit, bár az ilyen komplikált növényneveket én franciául nem tudom, de talán Te kiokosodsz belőle. Esetleg a latin név is fellelhető valami szótárban. Ha valami „rendelést” teszel írd oda, hogy hányadik oldalon, miféle növény és mennyit küldjék a magból. Az állólámpát végül is nem vettük meg Karácsonyra, mert addig tanakodtunk, hogy milyent, míg végül elmúltak az ünnepek. Nekem egy tradicionálisabb pergamen ernyős tetszett, ami egy hajlított rézrúdon lóg és páfránylevélminták vannak rajta. Matyi meg egy olyan egész modernet akart volna, amin három különböző színű fémburás lámpa van, ide-oda mozgatható rudakon. [...] Erre úgy határoztunk, hogy várunk vele, és majd akkor vesszük meg, ha a bútorhoz hozzá tudjuk képzelni, már csak a szín miatt is fontos. Ne félj, Mamikám, nem akarunk olyan felcsukhatót, mert tudjuk, hogy azzal rengeteg baj van és az ember véletlenül becsukódik az ággyal együtt a falba. Ezt tényleg csak olyan esetben érdemes csináltatni, ha nincs abszolút hely. Túl kicsi lakást pedig nem veszünk ki, különben is, itt két szobásnál kisebb nem is létezik. Matyi megint rengeteget dolgozik, tegnap, vasárnap reggel 9-kor pl. cseng a telefon és egy producer telefonál neki, hogy az Istenért, jöjjön be dolgozni, mert nem lesz kész a film. Matyi a legnagyobb pléhpofával mormogott valamit minden lelkesedés nélkül, mire az felajánlott egy szép kis boríték pénzt, erre már kötélnek állt. Most egy nagyon érdekes filmet csinál, azt hiszem, erről már írtam, az Északi sark hősei a címe. A film felét ott vették fel a helyszínhez közel, vannak
