Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1954
EZERKILENCSZAZOTVENNEGY benne rém érdekes képek, pl. egy jegesmedve beugrik a tengerbe egy fóka után és a víz alatt üldözi, mindezt a víz alatt vették fel, színesen. Matyi azt mondja gyönyörű, amint a jegesmedve nagy szőre puhán hullámzik a kékeszöld vízben és ügyesen úszik. De a film nagy részét Matyi csinálja, az Északi sark felfedezésében már nagy szakértő lett. Mondanom se kell, hogy már „a régi görögök is ismerték” az Északi sarkot, erről külön trükkök lesznek, hogy a földet oszlopokon álló tányérnak képzelték el, stb. Végül is Peary, egy amerikai fedezte fel, egyedül ennek sikerült gyalog elérni, de úgy, hogy visszafele jövet megette az összes szánhúzó kutyát. Eddig senki más élve nem jött vissza, rengetegen meghaltak, mert az út csupa jéghegy és szakadék, amik változnak is és könnyen más irányba tévedtek a felfedezők. Matyi a múlt héten csinált trükköket az északi fényről, emlékszem, hogy a Lexikonban is voltak erről képek. Ezt a helyszínen nem tudták felvenni és most egy rajzolóval csináltatnak róla egy sorozat rajzot és úgy veszik fel, hogy a végén majdnem igazinak néz ki. Ezeket a felvételeket mind Matyi csinálja, ő talál ki mindent. A rendező, Luciano Emmer, aki már rengeteg dokumentumfilmet csinált, pl. az Augusztusi vasárnap (ezt talán Pesten is adták?) meg egy rendes filmet, a Piazza di Spagna-i lányok, itt nagyon ismert rendező és az ő közbenjárására Catalucci megengedte, hogy Matyi neve külön ki legyen írva. Ezt eddig soha nem hagyta azon az alapon, hogy ha S.P.E.S. Catalucci van kiírva, az untig elég. De Emmer addig erősködött, amíg megengedte, Matyi munkatársai legnagyobb irigysége közepette, mert még soha senki nem volt kiírva. Külön „táblája” lesz, már írják is a rajzolók. Ennek természetesen nem annyira a nézők körében, hanem szakmai berkekben lesz hatása, mivel mindenki tudja, hogy a film felét laboratóriumban csinálták és ilyesmit Olaszországban még senki nem tudott megcsinálni. Most be kell fejeznem, mert Buksi szemrehányóan néz rám, hogy vigyem le, különben is fel kell kelnem, mert ma már dolgozom. (Ezt reggel az ágyban írom.) Még egyszer kösz szépen a leveleket és a közös lapot mindenkinek külön köszönjük, és viszonozzuk a jókívánságokat. Pá-pá, Mindkettőtöket nagyon sokszor csókol szeretettel Zsuzsa 182. Róma, 1954. január 24. Édes Mamikám és Apu! Január 4-i és 11-i leveleiteket feltűnően hamar megkaptuk, úgy látszik, most megjavult a posta. Millió kösz a kis naptárért és bútorrajzokért, de főleg a Modigliani leírásért. Matyi szerint többet ér, mint húsz vaskos kötet könyv, mert neki pont ilyen dolgokra van szüksége. Mikor átnézte azt mondta, hogy „hiába, okos ember az anyád, rögtön tudja, hogy miről van szó”. Ehhez hasonló kijelentéseket még idézhetnék százával, amik Anyu egyik múltkori levelében említett „tehetségtelenségre” abszolút rácáfolnak. De erről majd külön akarok egy levelet írni, majd a „gyüvő héten”, ha lesz időm. Apu véleménye Modiglianiról nagyon megnyugtatott, nekünk is tetszettek a reprodukciók és az az egy-két kép, amit láttunk tőle, mégis jó tudni, hogy idősb Fixinek is jó véleménye van róla, mint festőről, így nagyobb lelkesedéssel csináljuk a filmet.