Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1954
LEVELEK RÓMÁBÓL bozt, ebben két üveg vermut és egy üveg Gin volt, külön beosztásos pohárral a koktélkeveréshez és receptkönyv. Egy másik hatalmas dobozban öt üveg ital, különféle konyakok, most úgy tele vagyunk itallal, hogy nem tudunk mit csinálni vele. A dobozokban sorsjegyek is vannak, mert minden vállalat autókat, nercbundákat, jégszekrényeket és televíziós készülékeket sorsol ki a casetták tulajdonosai között, most reménykedem, hogy nyerünk egy Alfa Rómeót. Na, a nerc is jöhet. Az én bundám ugyan még nagyon szép, de egy kis átalakítás már ráférne, talán majd ezen a nyáron. Eddig még egész Rómában nem láttam ilyen szép szőrű perzsát, mert ezek nem olyan fényes göndörök. De a modellje már kissé elavult, most mindenki japán szabású bundákat hord. Matyi borítékokat is kapott egyes producerektől akiknek dolgozott, az öreg Catalucci meg mindenkinek kifizette a 13. hónapi fizetést, ez most itt kötelező hál’ Istennek. Nálunk is volt karácsonyi ünnepség, ami abban állt, hogy az öreg főnök mondott egy hülye beszédet, amit vermutivás követett, ettől mindenki jókedvre derült. Ja, visszatérve a karácsony estére, itthoni gyertyagyújtás után elmentünk Jóskához, akitől tovább mentünk egy rózsabokor kíséretében Bandiékhoz. A rózsabokrot mi vittük a feleségnek, én mérgelődtem is, hogy nem saját magunknak veszünk ilyen szép virágot. Valami oleander-szerű növény, cserépben, tele rózsaszerű virágokkal, nagyon guszta. Ott a gyertyagyújtás már befejeződött, mert van egy hét éves kislány, már nagyban játszott a babákkal, amit kapott. A vacsora remek volt, majonézes hal, hagymás hering és tonhal, aztán kirántott tengeri állatkák, scampi, az a Sole hal, amiről Te írtál, Mamikám, itt rengeteget lehet kapni, sogliolának hívják. Mákos és diós bejgli a magyar cukrászdából, stb. stb. stb., a végén majd lefordultunk a székről. Van vagy kétszáz magyar lemezük, azokat mind fel akarták tenni, mert nagyon büszkék rájuk. Egész jól mulattunk, háromig maradtunk ott. Másnap én sajna dolgoztam, képzelhetitek, milyen lelkesedéssel, bár Sophie gondolata megvigasztalt.1 Szombaton, 26-án este színházba mentünk, egy olyan Pódiumszerű kabaréba, de ez kicsit más volt. Egy Walter Chiari nevű fiatal színész a konferanszié és főkomikus, itt nagyon híres, csupa kis villámjelenet van, de kizárólag intelligens emberek számára. Róma egész sznob közönsége megjelent, külön fejezet a közönség és maga a színház. A színház a Teatro dei Satiri, a San Andrea della Valle templom mögött, egy édes kis téren van a Piazza Navona közelében. Reflektorokkal meg van világítva kívülről is, egy reneszánsz kapu a bejárata. Belül teljesen modern, tavaly csinálták. Minden sarkot külön megnéztünk, olyan ízléses, hogy én a lelkesedéstől hápogtam. Csak annyit mondok, hogy az előcsarnokban hatalmas szürke függönyök vannak ajtó helyett és a jegyszedőnőknek mind rózsaszín a ruhája és cipője, ami pont a szürkéhez van hangolva. Gyönyörű modern falikarok és bársonyfotelek, külön bár van, ahol le is lehet ülni, szóval was gut und teuer... A közönség női részén milliók lógtak bundában, egy olyan gyönyörű kék nercet láttam (ez most a divat), hogy kopogott a szemem. Ennek dacára engem is mindenki feltűnően megbámult, Matyi meg is jegyezte, hogy mit bámulnak ezek? A műsor maga is méltó volt a környezethez, nagyon jól mulattunk, szokás szerint megint messze hangzott a mi nevetésünk. Vasárnap is nagyon jól éreztük magunkat, az a házaspár volt itt nálunk, akiknél nyáron mi is többször voltunk, a Parioliban nemrég rendezték be a lakásukat. Ezek értelmesebb emberek, olyan Jenőfélék, de a férfi rémes savanyú uborka. Edit2 nagyon helyes, unalmában most ledoktorált itt az 1. Az vigasztalta Zsuzsát, hogy otthon a szülei hallgatják a rádiót és hallják a hangját 2. Pásztor Lajos vatikáni tisztségviselő volt, a felesége Edit, mindketten történészek 360
