Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)

1954

i8o.

Róma, 1953. december 30. - 1954. január 2.

Édes Mamikám és Apu,

megkaptuk az édes kis karácsonyfát, kicsit össze volt lapítva, de én helyreigazítottam és tökéletes lett. Karácsonyeste meggyújtottuk a gyertyáit és még Buksi is megilletődött, mert öt percig csendben maradt. Akinek elmeséltük, hogy nekünk milyen karácsonyfánk van, mindenki elsárgult az irigységtől. Nagyon szépen köszönjük, igazán nagy örömöt szereztetek vele. Anyu levelét is éppen 24-én kaptuk meg, most mindig kb. egy hónap alatt érnek ide a levelek, de fő, hogy megérkeznek. Remélem, a fényképeket és a csomagokat Ti is megkaptátok.

A Karácsony remekül telt el, sajnos Matyinak csak négy nap szünete volt, de így is jól kipihente magát, mindennap délig aludt. Én nem nagyon szüneteltem, viszont az én munkám nem nagy strapa, Matyi elkísért és megnézte, hogy dolgozom.

Karácsonyeste meg voltunk hívva vacsorára Jóska /Runnyai/ ismerőseihez, egy magyar családhoz. Először itthon meggyújtottuk a kis fa gyertyáit és egymásnak átadtuk az ajándékokat. Én egy esti antilop táskát kaptam, ezt előzőleg együtt vettük meg, aztán egy gyönyörű kardigánt, terra di Siena színű, fehér vékony szegélyezése van a gallér körül és a gombolásnál. Egész különleges, mert keresztbe van kötve, varrás nélkül, japán szabással. Aztán egy Lanvin „Scandal” parfümöt és Molyneux „5” kölnit kaptam, három pár szép harisnyát guszta dobozban, fülbevalót és egy hozzávaló aranyozott nyakláncot, ami a karperecemhez is megy. Mindkettőnknek vettünk egy álomszerű kockás plédet, olyan puha és könnyű, mint a pehely és nagyon meleg. Matyi minden délután azzal aludt. Buksinak szigorúan tilos ráugrani, a kis díványra tettük. Narancssárga, barna és fehér shottis /skótkockás/, de az egész olyan pelyhes szőrös, hogy a színek egybeolvadnak. Aztán egy gyönyörű firenzei abroszt és hat szalvétát is vettünk, mint jövendő lakásbeli ajándékot, még nem kezdtük el használni. Fotelt is akartunk venni, de nem találtunk készen olyant, amilyent akartunk. Matyi mindenáron fotelágyat akar venni, de lebeszéltem, mondván, hogy az se nem fotel, se nem ágy. Láttunk egy irtó helyes és jópofa fotelt, ami megmérgezi napjainkat, mert azóta rá gondolunk. Fekete-piros shottis anyaggal van bevonva és olyan remek formája van, de sajnos egy vagyonba kerül. Különben is nem jó előre venni különféle fotelokat, mert esetleg minden bútorunk más színű, pöttyös, csíkos és kockás lesz, ha az összes utunkba kerülő helyes fotelt megvesszük.

Az idén fordult elő először, hogy „üzleti” ajándékokat is kaptunk. Mondtam Matyinak, hogy ez a legjobb jel arra, hogy most már tényleg fontos egyéniség lett, akinek igyekeznek a kedvében járni. Itt főleg casettákat küldenek egymásnak az emberek, minden likőr és vermutgyár Karácsonykor százával csinál ilyen dobozokat, én nem emlékszem, hogy nálunk lett volna ilyen. Kaptunk egy Cinzano do-359