Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
Szőnyi Zsuzsa kézírésos naplói 1949 "Disszidol. I-II."
SZONYI ZSUZSA KÉZÍRÁSOS NAPLÓI 1949 autózni mentünk. Értünk jöttek és dudáltak, leszaladtunk és beültünk a kocsiba. Matyi Franzhoz előre, én Nádinkéval hátul. Elmentünk Plankenwartra, szép vidéken keresztül, csupa nagy hegy közt, erdőkben. Közben beszélgettünk, nagyon jó volt. Plankenwart egy régi vár, most szanatórium, kiszálltunk és megnéztük. Csináltunk egy fényképet is. A vár nem valami szép, mert új ablakok vannak rajta és betegek sétálnak fel-alá. Aztán elmentünk egy faluba, ahol megittunk egy ócska Gastwirtban /fogadó/ egy-egy sört. Nagyon jól éreztük magunkat, csak szegény Nádinkénak volt hexensussza. Mikor visszajöttünk, az egyik erdőben láttunk szép kis kék virágokat, Matyi kiszállt és szedett nekünk. Miután megérkeztünk, Franzzal elmentünk még sétálni egy kicsit a városban. 1949. április 4. hétfő Nagy izgalommal elmentünk az Alpen Filmhez, ahol állást ígértek Matyinak. Én Bélával leültem a Stadtparkban egy padra, mialatt Matyi felment az igazgatóhoz. Nemsokára ugrálva jött vissza, mert felvették asszisztensnek. Megmondta, hogy még sose látott közelről filmet, persze így sok fizetést nem fog kapni, kb. 400 Schillingen Engem is elvihet nézni a felvételeket, jövő hétfőn fogják kezdeni. Persze rettentő boldogok voltunk, hazamentünk, hogy megnézzük, jött-e posta. Mindnyájan egy csomó levelet kaptunk, a legérdekesebbet Rómából. A London Film ottani igazgatója, Peter Moore írta, hogy küldjük meg az adatainkat, mert egy katonai permit-et /engedélyt/ fog küldeni, hogy azzal utazzunk oda. Ettől pláne a plafonig ugráltunk, rögtön leveleket írtunk Pestre, hogy tudassuk ezt az örömhírt és az állást. Ilyen jó napunk már rég nem volt. Este vacsora után kimentünk Mariatrostba Klein Imréhez. Bolyongtunk össze-vissza, mert nem találtuk otthon, végül a Wilmer Wirt-ben ráakadtunk. Rém nagy hülye, folyton azt hajtogatja, hogy úgyis háború lesz és két nap alatt vége, altkor hazamehetünk, tehát nem érdemes továbbmenni. Megittunk egy-egy sört, aztán hazajöttünk. 1949. április 5. kedd Elég borús idő volt, elmentünk a nonstopba. Estefelé sétáltunk, találkoztunk véletlenül Konradsheimékkel. Nagyon kedvesek, mióta látják, hogy nekünk milyen mázlink van. Én már több napja terveztem, hogy csinálok húsvéti üdvözlőkártyákat, mert itt nagy divat ez és tele vannak a kirakatok. Vettünk kis sima kartonokat és borítékokat, és nagy műgonddal megrajzoltam és kifestettem. Olyan édesek lettek, hogy Béla alig akarta elhinni, hogy én csináltam. Rendelt is belőlük hatot. 1949. április 6. szerda Reggel félhétkor keltünk, mert kirándulást terveztünk a Schäckelre. Frau Fleckel bepakolta az ennivalót, felöltöztünk és elmentünk a Fischplatzra, ahonnan az autóbuszok indulnak. A legszebb vajszínű autóbusz indult Radegundba, éppen az első két helyet kaptuk a vezető mögött. Mariatrost felé mentünk, egyre meredekebb lett az út és úgy kanyargón, hogy alig mertünk kinézni, mindig azt hittük, hogy leesünk. Egy helyen volt egy teljes S-kanyar, olyan ügyesen vezetett a sofőr, hogy csak bámultunk. Egy-két falunál meg is álltunk, felszállt egy-két ember. Egyik megállónál láttunk egy mókust, a legnagyobb flegmával ugrált a földön. Egy óra múlva megérkeztünk Radegundba, sajnáltuk, mert nagyon szép volt az út és autóbuszban különben is remek utazni. Radegund egy kis fürdőhely 740 m magasan, szép kis villákkal és penziókkal, közvetlen fölötte van a Schöckel. Rögtön el is indultunk, előttünk ment egy házaspár, azok után mentünk. Egy kis fenyvesbe értünk, már itt is remek levegő volt. Egyik helyen hatalmas sziklák voltak. Kértünk a fenyvesből, már kissé lihegtünk, mert erősen emelkedett. Egy erdei ЗО
