Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
Szőnyi Zsuzsa kézírésos naplói 1949 "Disszidol. I-II."
SZONYI ZSUZSA KÉZÍRÁSOS NAPLÓI 1949 1949. március 28. hétfö Reggel Matyinak Major Haywoodhoz kellett menni a rendőrségre. Mi Bélával vártuk a rendőrség előtt, de soká nem jött. Közben találkoztunk Klein Imrével, akit Matyi Pestről ismert. Épp Matyi is jött már. Sokáig kellett várnia az őrnagyra, beszélt vele és rögtön felhívta telefonon Bécset, Braydont, ő Korda embere. Megbeszélték a mi ügyünket, kisütötték, hogy mielőtt Kordától nincs garantáló levelünk, nem lehet semmit csinálni. Ezután az IRO-hoz mentünk, ott már ismertünk egy kis nőt. Azt mondta, hogy a tagsághoz két tanú kell, aki Pestről ismer minket. Erre Matyi kioktatta a nőt, hogy egy menekült, aki éppen, hogy hason átcsúszott a határon, hogy hozhatott volna magával még két tanút és az ostrom előtti iratait. A nő nem győzött mentegetőzni, de Matyi továbbra is dühös volt rá és távoztunk. Az IRO-ra úgyse lesz sose szükségünk, remélhetőleg. Béla nem kapott semmi hírt a feleségétől, pedig ő nyolc levelet írt már neki, így ő is gyászos hangulatban volt. Délután jött Klein Imre, aki öt perc alatt felderítette a társaságot, majd távozott. Nem győzött csodálkozni, hogy milyen remek szobáink vannak nekünk, ő egy padlásszobában lakik és a lába lelóg a díványról. 1949. március 29. kedd Én reggel fodrászhoz mentem a Riedl Hausba, ez itt a legszebb fodrász. Egy régi házban van, de belül teljesen modernül van felszerelve, minden csillog. Egy magyar fodrász is dolgozik, annak elmagyaráztam, hogy milyenre akarom a hajam és az lefordította. Egy nő csinálta meg, nagyon jól, Matyi szerint még jobban, mint Pesten. Fodrász után a Leseraumban találkoztunk. Matyi közben Hoppénál volt, aki szintén írt Braydonnak és választ is kapott. Sajnos az ígért operai állásból nem lett semmi, ellenben azt mondta, hogy ne maradjunk itt Ausztriában, mert innen kijutni Angliába szinte lehetetlen. Meg fog ismertetni egy IRO emberrel, aki tanácsot ad, hogy lehet Olaszországba jutni. Irtó boldogok lettünk, hogy milyen mázlink van, Hoppe majdnem egy óráig beszélgetett Matyival. Délután Béla elkettyenve itthon maradt, mi ketten elmentünk sétálni. Felszálltunk egy andritzi villamosra és a végállomásnál leszálltunk. Ez egy elég csúnya falu, ahol barakktábor helyek és szeméttelepek vannak. Ezeket elkerültük és kimentünk a Mur partjára. Itt felfedeztünk két kis folyót, amint belefolynak nagy erővel a Murba. Az egyiket meg tudtuk közelíteni, egész kis vízesés volt, alig hallottuk egymás hangját. Csináltunk két fényképet is. Egész közel nagy hegyek voltak, de már fáradtak voltunk és visszamentünk egy másik úton. Este érdeklődtünk Frau Heckelnél, hogy mondjon egy-két kirándulóhelyet. Erre csak nevetett, hogy annyi van, bármerre megy az ember, mindenütt hegyek vannak. A fiának van egy turistatérképe Graz környékéről, ezt behozta. Köröskörül az egész térkép csupa hegy, egy kis helyen van síkság, ez Graz. A „Hausberg”, mint a nő mondta, itt a Schöckel 1450 m. Először ide kell elmenni, mert ez a leghíresebb. Autóbusszal lehet menni Radegundig és onnan gyalog. Ide okvetlen elmegyünk. 1949. március 30. szerda Ma hűvösebb van, mint az előző napokon. Megkérdeztük pontosan, mikor mennek Radegundba az autóbuszok. Béla nem jött velünk, ő a rendőrségre ment. Ezután bementünk a nonstop moziba, mert már rég nem voltunk. Láttunk egy érdekes filmet Hollywoodról, a filmsztárok otthonáról. Egy nagyon szépet az indiai táncokról, valódi indusok eljátszottak egész mondákat pantomimszerűen. A szemük, arcuk, kezük, lábuk mind egyforma fontos, tizenkét éves korukig tanulják a táncot. 28
