Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1952
LEVELEK RÓMÁBÓL nem tudok eléggé visszaemlékezni, hogy ihletet merítsek. Most látom, hogy milyen nehéz szakma ez, mikor a megrendelők szája íze szerint kell rajzolni. A másik munkám is nagyon elfoglal, mert folyton betegek és minden délelőtt lekoptatom a körmeimet a sok gépeléssel. De a lelkesedésem töretlen, ezt irton szeretem csinálni, nem kívánok senkinek se rosszat, csak egy jó sokáig tartó influenzát, hogy én dolgozhassak. Aput, mint filmszínészt nagyon szeretném látni, de azt hiszem, ez meglehetősen reménytelen ügy. Franciaországban is csináltak színes filmeket Picassóról, és azt hiszem, Matisse-ról, itt még nem adták. Anyu szülnapi beszámolója nagy örömmel töltött el, hogy ennyi mindent kapott és ilyen finom ebédeket ettetek. Karácsonyi ajándékul küldettünk IKKA csomagot Nektek és T. /Triznya/ Anyuéknak is, remélem, meg fog jönni az ünnepekre. Nagy kíváncsisággal várom, hogy a rajzaimat megkapjátok-e és mit fogtok szólni leánykátok működéséhez? Azóta kijött a könyv és a kiadók szerint az én rajzaim osztatlan tetszést arattak. Nekem főleg az tetszik, hogy ki van nyomtatva a nevem is, rém büszke vagyok. E percben érkezett meg Matyi szenzációs hírrel: a szerződést megint meghosszabbították! Most kissé görbén fogok írni, mert vacsoráztunk és közben sokat koccintottunk az új szerződésre! Este az öreg főnök rendkívül szívélyes hangnemben közölte Matyival, hogy a szerződést megújítja ugyanilyen körülmények között, mire Matyi képe Lekvár Peti-szerű mosolyra derült, és majdnem a nyakába ugrott a vén szőrmókusnak. Itthon körtáncot lejtettünk Buksival egyetemben és örömünkben nekiadtuk a tegnapi pörköltmaradékot, egy nagy tál finom husikát. Matyi előtte a szabónál volt próbálni, ugyanis kap egy gyönyörű sötétkék ruhát, erről már, azt hiszem, írtam és az új szerződés örömére rendelt magának egy átmeneti kabátot, vékony szürkecsíkos, én nem is láttam az anyagot, ő egyedül rendelkezett. Itt Rómában nincs szükség kimondott télikabátra, így egész télen ezt fogja hordani meg tavasszal is, amíg nem lesz túl meleg. A régi, amit még Pétertől örökölt, kissé már viseltes állapotban van. így nagyszerű Karácsonyunk lesz, reméljük, a százalékok idejében megérkeznek. [...] Most jut eszembe, kész van a karperecem is!! Nahát, hogy én ezt csak most írom. Már egy hete megvan, de csak vasár- és ünnepnapokon hordom, mert túl szép. Külön vettem nagykereskedői áron a láncot, amire egy kis üzemben szerelték rá a Napcsit, egy kis kerettel. Ha felveszem, alig bírok szerényen viselkedni, mert mindig arra gondolok, hogy én ezt a saját munkámmal keresett pénzből vásároltam. Szombaton Jóskához voltunk meghívva, egy darabig illedelmesen csevegtem, de aztán nem bírtam tovább és kitörtem, hogy hát senki nem veszi észre a karperecét? Persze az emberek általában nem tudják, hogy új és nem tesznek rá megjegyzést. Jóska is nagyon megdicsért, hogy olcsón vettem és hogy én milyen okos nő vagyok, mert nem ruhára költőm el minden pénzemet. Végül is többet költöttem rá, mint előre terveztem, mert ez a lánc nagyon megtetszett, viszont 43 gr-ot nyom, ami kissé több mint, amire számítottam. De Matyi adott hozzá, úgy, hogy ki tudtam fizetni az egészet. Mindenesetre ráköpködtem, hogy apád-anyád idejöjjön!! Most a szekrényben őrzöm a kombinék alatt, tulajdonképpen nem tudom, hogy miért, de nagyon féltem és vigyázok rá. Rémes zsugori alak vagyok, ez már gyerekkoromban tört ki rajtam. Ezt a jó hírekkel teli levelet remélhetőleg Karácsonyra megkapjátok, tehát egyben nagyon-nagyon boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánunk az egész famíliának és különösen Nektek. Sok-sok 296
