Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1952
Múlt héten kész lett a szülnapi ajándékcipőm, ugyanis csináltattam a Corsón egy elegáns kis üzletben. Olyan gyönyörű lett, hogy alig merek járni benne, pehelykönnyű és egész finom, elegáns formája van, remek antilopbőrből. Majd alkalomadtán csinálunk róla fényképet, ez a cipő igazán megérdemli. Zsuzsa egész elsárgult, mikor meglátta. Átalakíttattam az új szabóval a régi télikabátomat, azt, amelyikben bundabélés volt és én itt közben befesttettem sötétzöldre. Teljesen kifordították és egy új kulikabátot csináltak belőle, nem is lehet ráismerni. Nagy gallérja van és elől csak egy gombbal csukódik. Az ujja lejjebb kezdődik, mint a váll, szóval egész modern lett. Ez a ceruza, amivel most írok szintén új, úgynevezett Bíró toll /golyóstoll/, már én is vettem magamnak egy ilyet. Egész olcsó, ha kifogy belőle a tinta, el kell dobni, nem lehet újra tölteni. Nem nagyon szeretem, mert túl merőlegesen kell tartani, de rém praktikus, egész kicsi, az ember táskájában mindig kéznél van és mégis tintával ír. Ugyanannyiba kerül, mint egy ceruza, csak azt nem tudom, hogy az élettartama melyiknek hosszabb. Tegnap este vendégség volt nálunk, mert megint itt volt Svájcból az a kedves házaspár, akikkel tavaly Jóskánál ismerkedtünk meg. Most mi is meghívtuk őket, a bácsi a jogi osztályvezetője volt abban a bankban és nagyon intelligens, mulatságos ember. Loulou is jelen volt, így a diskurzus franciául folyt, Matyi nagy bánatára, de néha magyarul is beszéltünk, vagy ő olaszul mondta, amit meg akart mondani és ők azt megértik, csak beszélni nem tudnak jól. Mégiscsak visszatérek a tolira, mert közben megtöltöttem. Múlt vasárnap Gyurkán kívül Zsuzsa is itt volt ebédre, mert mindig annyit panaszkodik, hogy egyedül van vasárnap, hogy meghívtam. Az ebéd utáni bridzsen ő is részt vett és bár ő saját állítása szerint nagyon szeret bridzsezni, olyan egetverő marhaságokat csinált, hogy még én is elcsodálkoztam rajta és a többiek már dühöngeni se tudtak, csak nevettek. Sandróékat azóta se láttuk, mert a könyvek most itt porosodnak, mivel az illusztrációkat csinálom és így még nem tudtam megkérdezni Polignacot. De én emlékszem, hogy olvastam valamit erről Sandro egyik könyvében, ezért ő kimerítő felvilágosítást fog adni. De ha itt elkezdenek bárhol ásni, mindenütt találnak kétezer éves falakat és házmaradványokat, az összes kellékekkel együtt, és ez nem vicc, hogy a római telektulajdonosok, ha építkeznek, csak nagyon óvatosan ásnak, nehogy rábukkanjanak valami műemlékre, mert akkor az állam kezd el ásatni és ők oda nehezen építenek házat. Ezért, ha találnak is valamit, eltitkolják, hacsak nem egy új Marcus Aureliusra ásnak rá. Egész biztos, hogy a Tevere is tele van mindenfélével. Most Szicíliában találtak egy tökéletes római házat és Paestumban, Nápoly mellett is valami nagy szenzációkat ástak ki. Matyi nagy gőzerővel dolgozik, múltkor éjjel csináltak meg egy trükköt, mert a rendező külön fizetett érte. Az öreg főnök egyre nyájasabb hozzá és bele se szól a munkába, mindent Matyira hagy, még az ár megállapítását is. így minden arra mutat, hogy nemhogy nem veszi fel továbbra, hanem ő lesz az, aki könyörögni fog, hogy Matyi maradjon, mert most már fél, hogy elcsábítják máshova. A könyvekre vonatkozólag nem értem a dolgot, mert ők küldtek nekünk egy katalógust „A hónap könyvei” címmel. Én abból választottam ki, azt hiszem az augusztusiból, mert ezt minden hónapban küldi a „Kultúra”. Az újság, úgy látszik, valahol elakad, azt hiszem, itt nincs semmiféle rendelkezés, így igazán nem érdemes előfizetni, kár kidobni rá a pénzt. Inkább ha van valami érdekes vagy szép könyv, amit gondolsz, hogy érdekelni fog, azt küldd el, Mamikám. 29I
