Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1952
Щ 2 EZERKILENCSZÁZÖTVENKETTŐ lentétben mindig csontokat tesznek át Buksinak, amit ő nagy szeretettel megrág. Megmondtuk, hogy a csontokat köszönettel fogadjuk, ha a konyhában nyújtják át, mert a balkonról könnyen leeshet és különben is folyton csupa kosz lesz a balkon. De ők, kb. 10-13 évesek, mindig a balkonon adják át titokban, mert úgy izgalmasabb. Tegnap Loulou éppen jön be Putzival a kapun, amikor látja, hogy egy rendőr vérző fejjel az eget kémleli és nagyokat káromkodik. Loulou mindjárt szívdobogást kapott, mikor a rendőr kezében egy hatalmas velős csontot vett észre. Hamar feljött és megkönnyebbülten állapította meg, hogy az összes francia zsalu csukva van, és a balkonon így Buksi kint sem lehetett, hanem tényleg az előszoba sarkában aludt békésen. így Buksinak teljes alibije volt. Mikor mi is megérkeztünk és elkezdtünk ebédelni, csengettek. Ez a rendőr, mondtuk és tényleg. Szépen megmagyaráztuk neki, hogy a mi balkonunkon nem volt kint senki, csontok pedig maguktól nem röpködnek, menjen át a szomszédba nyomozni. Nemsokára Lindától hallottuk, hogy az egyik kislány bevallotta, hogy ő volt, mert át akarta dobni a csontot hozzánk és az utcára esett. Az apjától óriási pofonokat kapott, mert meg kellett fizetniük a rendőr gyógykezelését, akit hat napon belül gyógyulónak nyilvánítottak, és azonkívül még pénzbüntetést is fizethetnek, mert a balkonról tárgyakat dobálni tilos. [...] Kaptam levelet Peggytől, Jenőéktől és Judittól. Peggy októberre gyereket vár, de valószínűleg elköltöznek onnan, ahol eddig laktak, pedig egy telket is vettek már, de összevesztek a Paprikajancsival. Különben nagyon jól vannak. Jenőék is jól vannak, csak úgy látszik, hülyére unják magukat, mert könyörögnek, hogy menjünk hozzájuk mi is. Azt írják, hogy csupa középkorú ismerősük van és nincs senki, akivel tudnának vicceket mesélni és röhögni. A levelükben mindketten többször esdekelnek, hogy menjünk oda, ők mindenben segítenek. Nekünk, ennek ellenére eszünk ágában sincs, legalábbis addig, amíg itt meg tudunk élni. [...] Mellékelek két capri fényképet is, meg a könyvjegyzéket. Betyár kutyáról Apu tudna legjobban egy kis rajzot csinálni, így jobban megismernénk, mint fényképen, ha folyton elmozdul. Hát pá-pá, Mindkettőtöket nagyon sok szeretettel csókol Zsuzsátok, Matyi nevében is Hl. Capri, 1952. augusztus 16. reggel V2 8 és 19-én Édes Mamikám és Apu, már felébredtem a különböző harangozásokra és kakaskukorékolásra, Matyi még alszik, így írok hamar egy beszámolót. Először is ezermillió kösz a névnapi jókívánságokért, már pénteken megkaptam a táviratot, igazán irtó gyorsan jött, a feladástól három órára már megérkezett a Pass. Ripettába. A névnapomon nem csináltunk semmi különöset, tekintettel a közelgő vakációra, arra spóroltunk. Matyitől kaptam egy gyönyörű fekete gyapjúsálat, ez itt elengedhetetlen kellék. Négyszögletes, nagy rojtokkal és felébe kell hajtani. Szerdán Matyinak már nem kellett bemennie, így én kedden megvettem a vonatjegyet, rapido /gyors/ II. osztály, lefoglalt helyekkel, ennek volt köszönhető, hogy remekül utaztunk. Itt a Ferragosto nagyobb ünnep, mint Karácsony, mindenki elmegy arról a helyről, ahol dolgozik, így egyesek Rómából Milánóba mennek nyaralni és viszont. Az olaszok főleg rokonokat látogatnak, mert az olcsóbb. De persze az összes nyaralóhely is tömve van. Nekünk itt Anacapriban Matyinak egy nagyon szimpatikus kollegája foglalt helyet, egy középiskolai rajztanár, aki Cataluccinál időnként kisegít. 279
