Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)

1952

LEVELEK RÓMÁBÓL

A nemrég megkapott keresetemből tegnap vettem egy gyönyörű fehér cipőt a Via Venetón. Ez olyan váci utcaszerű elegáns út.

Matyi szülnapját se tudtuk kellően megünnepelni, mert én aznap is dolgoztam és későn jöttem haza. De azért csináltam előzőleg egy finom vacsorát, bécsi szeletet és zöldborsót, és kapott ajándékokat, három bokafix zoknit, két magliát (ez olyan trikó, amit itt a férfiak hordanak) és fog kapni egy nyári cipőt is.

Itt már teljes nyár van, mindenki a tengerhez megy, csak mi rostokolunk itt Buksi miatt. Ilyenkor elég baj van vele, mert az ostiai vonatokon annyi ember van, hogy ő ott mindenkit bokán harapna ijedtében. Itthon nem hagyhatjuk egyedül szegénykét, így mi is itt maradunk. Ez azért elég bosszantó, mert ha ő nem lenne, folyton a tengerben fürödhetnénk, legalábbis vasárnaponként. [...]

Múlt hét elején Zsuzsához voltunk meghívva vacsora utánra, nagyon jól mulattunk és bridzseztünk is egy kicsit, de ez kevésbé volt jó, legalábbis számomra. Holnap Pünkösd vasárnap, Matyi két napig nem dolgozik, most jól kipiheni magát. Lehet, hogy fog festeni egy-két akvarellt, mert Jenőék írtak, hogy végre önálló lakásuk lesz, és Matyit arra kérik, hogy küldjön nekik akvarellt. Mi arra gondoltunk, hogy az idősb Fixi-Faxi kollegától is küldünk egyet, hadd örüljenek, ezt nem is merték remélni. Matyitől azt szeretnék, amin az én rózsás kalapom és kesztyűm van, de az itt lóg a rádió felett és berendezési tárgy, így most fog egyet csinálni. Az öreg Fixiéből pláne nehéz választani, de olyan helyes levelet írtak és úgy látszik, nagyon egyedül vannak ott. Minket is hívnak, hogy menjünk oda, ők mindenben segítenének. Azt hiszem, főleg azért, mert nincsenek ott barátaik, de direkt könyörögnek, és minden jóval kecsegtetnek, hogy menjünk. Az biztos, hogy ott jobban lehetne talán keresni, de nekem nem szimpatikus Brazília, és itt egy vas nélkül is ki lehet menni az utcára, megnézni a Campidogliót, amit ott tízmillióért se lehet.

A kis malackák irtó helyesek lehetnek, nagyon tetszik nekem a Dona és Döme név. Kár, hogy Buksit ilyen hülye névre kereszteltük, de most már rajta ragadt.

Minden jót kívánunk Mindnyájatoknak, Magda nénit és Gidáékat /Jékey/ is sokszor üdvözöljük. Titeket ezerszer csókol sok szeretettel

Zsuzsátok

47-Róma, 1952. június 10. kedd, folytatás június 16. hétfő

Édes Mamikám és Apu,

elsején írtam Zebibe egy levelet, de azt nem ajánlva adtam fel, így nem tudom megkaptátok-e? Tőletek most rég nem kaptunk hírt, de T. /Triznya/ Anyuéktól jött levél és egy lap, így tudjuk, hogy jól vagytok. Matyi szülnapjára megjött a távirat, a jókívánságokat köszönjük az összes Anyuknak és Apuknak.

Mi most nagy izgalomban vagyunk, hogy Matyi szerződését meghosszabbítják-e vagy sem. Elhatározta, hogy holnap fogja megkérdezni, mert ha nem tartják meg, akkor még elseje előtt más állás után kell néznie. Nagyon reménykedünk, hogy ez nem fog bekövetkezni, majd rögtön megírjuk az eredményt, akár bű, akár bá.

Tegnap Buksi után adót kellett fizetni, eddig nem nagyon fizettük, és most kaptunk egy felszólítást. De így sokkal praktikusabb, mert csak egyszer kell bemenni az adóhivatalba és nem sok büntetést fizettetnek, úgy viszont minden két hónapban egy kis összegért be kellett volna mászni.

Múlt vasárnap, Pünkösdkor Loulou elutazott Amalfiba és mi itthon cincogtunk. Szombat este