Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)

1952

134-Róma, 1952. február 21. csütörtök

EZERKILENCSZAZOTVENKETTO

Édes Mamikám és Apu,

megkaptuk a levlapot a jókívánságokkal, a többi lapot is, nagyon-nagyon köszönjük őket. Rettentően örülök, nem is tudjátok elhinni, milyen jól jönnek. Múltkor fodrásznál olvastam és úgy nevettem, hogy megkérdezték, milyen jó vicceket olvasok. De ettől eltekintve nagyon hasznát vesszük.

Múlt héten rengeteg dolgom volt, mert a főnököm influenzás volt, és mindennap én melóztam. A legzűrösebb nap szombat volt, reggel fodrásznál voltam, aztán a fehér blúzt csináltam, ami végül is nem lett kész, mert délután fél háromkor kezdtem dolgozni, hogy ötre itthon lehessek. Akkor átöltöztem, a bársonyruhát vettem fel a sárga blúzzal és rohantunk a Farsangi estre, ahol mindketten felléptünk Matyival. Egy Palazzo Salveati nevű helyen rendezték, egy nagyon szép teremben, volt szendvics és ital, sorban székek és színpadnak kiképezett hely a terem egyik végén. Persze rengeteget nevettünk, Matyinak Durbincs sógor levelét kellett felolvasni, nagyon mérgelődött, de el kellett vállalnia, mert mindenki csinált valamit. Én egy jelenetben csak egy percig szerepeltem, mert előre kijelentettem, hogy nem tudok színészkedni. így azt kellett csinálnom, hogy a színpadon ülök egy palival édes kettesben (a srác nagyon jópofa), ő udvarol nekem, én egy feleség vagyok. Erre bejön a férj és felkiált: „A feleségem!” Én megijedek és felsikoltok: „A férjem!” Mire a házibarát azt mondja „a kalapom”, megfogja a kalapját és kimegy. Szóval ilyen jelenetek voltak, mi nagyon jól mulattunk, nem tudom, hogy a nézőknek is tetszett-e, de azt hiszem, igen, mert mindenki sokat nevetett. Volt Hacsek és Sajó szám, meg vicces énekek és konferansziék, szóval nagyon jó volt. Sajnos a tánc kezdődését mi már nem tudtuk megvárni, mert Tamaráékhoz kellett mennünk, taxival rohantunk, hogy ne nagyon késsünk el. Egész más társaság volt, mint a múltkor, kevésbé szimpatikus, de azért elég kellemes. Engem 3A 10-kor elvittek Tamara kocsijával a stúdióba, kissé csuhaj hangulatban voltam, nem tudom, hogy elég komoly volt-e a hangom. Egy-két nyelvbotlást is csináltam, de nagyobb botrány nem történt. A sofőr kint várt a nagy kocsival, irtó büszkén ültem be. Mire visszaértem, a társaság már sokkal emelkedettebb hangulatban volt. Egy olajkirály is udvarolt nekem, nagyon ronda bifsztek pofája volt. Én csak akkor ettem, de kipótoltam a mulasztást, az inas külön válogatott falatokkal tömött. Matyi szerint ahányszor engem meglátott az éj folyamán, mindig ettem. De tényleg az összes vendég és a háziak mindig csak kínáltak, hogy egyek még, mert látták, hogy mikor mindenki vacsorázott, akkor én nem voltam ott. Ezért azt hitték, hogy én szegényke folyton éhes lehetek és mindig kínáltak. Sokat táncoltunk is, de a vendégek fele egy óra körül elvonult, mert csupa idősebb emberek voltak nejekkel, akik nem mulattak jól. A maradék fiatalság tovább táncolt és kb. háromkor mentünk haza. Kocsin vittek, Matyit egy nő, engem Tamara ügyvédje, már egy kocsi nem is elég nekünk.

Vasárnap délelőtt aludtunk, de Buksi tízkor felkeltett és én ebédet főztem. Gyurka egyre jött, ebéd után feketét ittunk, majd bridzseztünk, és aztán hatra Jóskához mentünk. Nagy beszélgetés volt egész délután, megtárgyaltunk múltat, jelent és jövőt. Jóska is nagyon helyesli az én munkámat.

Hétfőn délután Gyurkával moziba mentünk, végre adják Kordáék tavalyi nagy színes filmjét, a Hoffmann meséit. Nagyon nehéz helyet kapni, de mi korán mentünk és sikerült. Hát valami egész különlegesen gyönyörű film, az első kísérlet arra, hogy egy operát teljes egészében filmre vigyenek, de érdekesen, ne úgy, mint azt az olasz Trubadúrt. Először is a színek csodálatosak, nem élénkek, hanem tónusban minden össze van hangolva. A legnagyobb angol balerina, Moira Shearer

269