Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1952
___________ ■ 129-Róma, 1952. január 7. Edes Mamikám és Apu, megkaptuk december 28-i leveleteket, nagyon szépen köszönjük az újévi jókívánságokat és külön ezermillió hálás kösz az após üdvözleteiért, igazán egy angyal. Örülök, hogy Zebiben olyan kedélyesen telt el a Karácsony, remek lehet az a bábszínház, azt hiszem nem csak a gyereknek, hanem Nektek is nagy mulatság. Rengeteget nevettem az ezüst sótartókon, mint harci sisakokon. Épp itt is van egy nagy marionett színház, okvetlen meg szeretném nézni, mert nagyon híres. Podreccának hívják az igazgatót, aki bejárta már az egész világot a háromezer bábujával és most visszajött Olaszországba. [...] Ez az újév eddig nagyon biztató, Matyi rettentő nagy kedvvel és lelkesedéssel dolgozik, külön nagy szobája van, gépekkel és íróasztallal, amit kér, azt rögtön hozzák neki. Ö maga csodálkozik a legjobban, hogy mennyire ért a dolgokhoz és minden nap csinál legalább egy trükkfelvételt. Most egy kis dokumentumfilmet akar összeállítani, amit majd be lehet mutatni az egyes rendezőknek, hogy miféle trükköt tud csinálni Catalucci gépeivel. Olyan remek érzés, hogy most hat hónapig biztos állása van, már megvan a szerződés is, egy példányát ideadták. Azóta különleges csem-csemeket eszünk és kényeztetjük magunkat és Buksikát. A Via della Crocéban vannak olyan különleges csemege üzletek, ahol este szoktam vacsorát venni, libamájat, füstölt marhanyelvet, heringet majonézben, különféle svájci sajtokat és addig eszünk, amíg le nem fordulunk a székről. Nem mintha eddig nem ettünk volna jól, de csak normális dolgokat és nem mindenféle furcsa nevű ennivalót. Lehet kapni pl. scampi salátát is, készen kis tartókban, scampi franciasalátával keverve, ez is nagyon finom. Szilveszterkor csak Gyurka volt itt, vacsorára megettük a kacsát, ami nagyon jó volt. Matyi külön lelkesedéssel rágta még a csontokat is, Buksiról nem is beszélve. Volt sütemény, narancssaláta, ittunk éjfélkor pezsgőt és később mandarinpuncsot, ami szerintem nem jó, mert túl gejl, de Loulou nagyon szereti. Én egész este nevettem, mint egy fakutya, mert nagyon jó kedvem volt. Jó olasz szokás szerint kihaj igái tunk az ablakon két üres üveget és táncoltunk, meg bridzseztünk. Előző nap láttuk az Alice Meseországban című Walt Disney-filmet, nagyon helyes, bár sajnos nincs elég állat benne. Azért volt egy mulatságos röhögő macska, a „gatto astratto” olaszul, az absztrakt macska, lila és szürke csíkos és nagyokat kacag folyton, nagyon hasonlít hozzám. Pénteken egy ismeretlen francia nő felhívott telefonon, kisült, hogy Jacques húga Párizsból, aki egy barátnőjével utazgat és egy pár napra Rómába is eljöttek. Rögtön meghívtam őket estére, nagyon szimpatikus és intelligens lány, zongoraművésznő, már adott is két koncertet Párizsban és a barátnője is nagyon helyes. Szombat reggel elkísértem őket a Szt. Pétert megnézni, felmentünk liften a 261
