Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)

1951

io/.

Róma, 1951. január 18.

Edes Mamikám és Apu,

már én is rég nem írtam, mert folyton vártam a Ti leveleteket, de nem izgultam, mert gondoltam, hogy Pesten vagytok és ott nincs írógép. Nagyon megnyugodtam a levéltől, főleg hogy a rengeteg vizsgálattal se tudtak semmi betegséget találni Anyuban. Én meg tudom érteni az ilyen rögeszméket, mert időnként nekem is vannak hasonlók. Hál’ Isten most már nem nagyon, de emlékszem, hogy gyerekkoromban, ha megkarmoltam magam, mindig 24 óráig vártam, hogy mikor merevedik meg a nyakam a tetanusztól és folyton forgattam a fejem, hogy nem kezdődik-e még?

Most mi abszolút úriemberekként élünk, 10-11-kor kelünk és maximum sétálunk, semmi olyan dolgot nem csinálunk, ami nem tetszik. Matyi szombaton letette a lantot, Sid elutazott és a film végleg befejeződött, még a zenét csinálják hozzá és valószínűleg februárban jön a mozikba. Múlt szerdán Matyi mit sem sejtve bement a Paramount irodájába, ahol kiderült, hogy nagy fogadás volt, mert egy híres amerikai rendező meg akarta nézni a filmet és ott vetítették le. De Sica munkatársai közül persze csak Matyi és Sid voltak jelen és jobbra-balra fényképezték őket. Nagyon sajnáltam, hogy mi nem kaphattunk belőlük, de Matyi nem engedte meg, hogy kérjünk, mert az rontja a presztízst, ha látják, hogy az ember nem elég pléhpofa felnőtt. Az utolsó napokban Matyi találkozott Moore-ral is, aki rém kedves volt, megköszönte a karácsonyi ajándékot (küldtünk neki két üveg tokajit), és azt mondta, hogy ha vége a munkának, Matyi keresse őt fel, és majd megbeszélik a jövőjét. Ez ma délután hatkor lesz, persze nem kell túl jó dolgokat elképzelni, mert Moore mindig mond ilyeneket. De Sica csak márciusban kezdi az új filmjét, azon kívül a stúdió igazgatója, Lombardo is nagyon kedves mindig Matyihoz és beajánlotta egy barátjának, aki szintén most fog egy filmet kezdeni tavasszal. Szóval többféle kilátás is van, de egyelőre Matyi pihenni akar és elintézni egy pár ügyet, amit sose ért rá eddig, meghosszabbítani az útlevelet és ilyesmiket. Nem mintha utazni akarnánk külföldre, de sose árt, ha az rendben van. Ha biztosan tudnánk, hogy egy hónap múlva megint lesz munkája, elutaznánk Párizsba, de ez elég sokba kerül, és csak úgy nem meri költeni az ember a pénzt.

Most úgyis elég nagy fába vágtuk a fejszénket, mert valószínűleg veszünk egy rádiót. Rudi egy ismerőse adja el, már itt van nálunk tíznapi próbaidőre, hatalmas nagy, olyan nagy, mint a mi régink volt a Baross utcában. Phonola márka és gyönyörű hangja van, antenna nélkül úgy jön rajta Párizs, London és Pest is, hogy le kell halkítani. Egyetlen hátránya, hogy túl nagy, és ha elmegyünk egyszer, nem tudjuk elvinni. Viszont azok a kisebb rádiók, amilyen nekünk is volt otthon, sose fogják jól külföldet, mindig zörögnek közben. Most Linda, a lány kijelentette, hogy abban az esetben, ha mi elmennénk, ő megveszi tőlünk, így valószínűleg mi is megvesszük, 20.000-et kérnek érte, mivel hasz-