Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
LEVELEK RÓMÁBÓL nem Moore rendes kocsija volt, hanem egy hatalmas Alfa Romeo, a világ legdrágább kocsija, alig lehet vele megfordulni, akkora. Moore utálja ezt a kocsit és bementek a garázsba is, kicserélni az ő saját kis Austinjára. Közben beszélgettek, látszott Moore-on, hogy sokkal szívesebben lenne velünk mint otthon, ahol mindenki kétségbe van esve. Elvitte Matyit egész a Piazza Astinára, ahol Laciék laknak. Végre meggyújtottuk a fát újra, csinált Laci egy fényképet is, remélem, sikerül. Ezután nekiestünk a pikniknek, persze ők is adtak mindenfélét hozzá, marhanyelvet, sajtot, vajat, mustárt, rengeteg süteményt, megfőztük a virsliket és felettünk mindent. Közben iszogattunk is bort, vacsora után kipróbáltuk a China Martinit. Forró vizet és citromot kell hozzáadni, ez olyan remek, hogy azt nem lehet leírni. Rengeteget nevettünk és beszélgettünk, nagyon jó hangulat volt. (Matyi befejezte az ő levelét, most enyém a toll végre.) Féltizenkettőkor elindultunk egy kis székkel felszerelve a Santa Maria Maggioréba az éjféli misére. Autóbusz már nem járt, hanem az ún. Celere, kék buszok, ez olyan magánvállalkozás. Ha sztrájk van, vagy pl. Karácsony este, mindig ezek közlekednek. A templom előtt autótömeg volt már, a Porta Sacrán léptünk be, persze nagy tolongás volt. (Róma négy bazilikájában nyitották ki egyszerre a Szent Kapukat a Szentév kezdetén, reggel tízkor.) Laciék ott voltak a Szt. Péternél, négy órát álltak, de csak galambokat láttak elrepülni és messziről a Pápát. A Porta Sacrán úgy kellett belépni, hogy az ember térdet hajt, hogy a térde odaérjen a küszöbhöz. Rögtön előre mentünk, de közben elállt a lélegzetünk, a bazilika teljesen ki volt világítva, a kazettás mennyezet aranya beragyogott mindent. (Ez az arany az első, amit Amerikából hoztak.) Az oltárnál a mozaik rejtett fénnyel úgy meg volt világítva, hogy tüzeltek a színek és aranyosan fénylett az egész. Égő csillárok, gyertyák tömege, hát valami hihetetlen gyönyörű volt. Egész előre törtettünk, egy oszlopnál megálltunk a középen levő oltárnál. A kis széket elhelyeztük és én leültem, persze pad nincs sehol. Pont tizenkettőkor a Porta Sántán keresztül bejött a körmenet, addigra úgy megtelt a templom, hogy a piros bóbitás kamarások alig tudták félregyömöszölni az embereket. Hatalmas mázlink volt, mert mi az oszlop védelmében álltunk, én felálltam a kis székre és mindent tökéletesen láttunk. Rengeteg pap jött, mindenféle furcsa szerzetesek, bárány pelerinben, aztán vörös kis sipkákban, az egyiknek hasáig érő hófehér szakálla volt és nagy gyertyát vitt. Mindegyiknél volt gyertya és a templomon végighullámzottak a tömeg fölött az imbolygó gyertyák. A püspök is jött teljes aranyos díszben, én egy méterről láttam, mert pont előttünk mentek el. Utána jött az ereklye, a jászolból egy fadarab egy aranyos üveg dobozban, ezt is majdnem az orrom előtt vitték. Ezután megkezdődött a mise, énekléssel, hát ez valami csodálatos volt. Valahol messzebb is volt egy kórus és egy az oltárnál, ezek mindig felelgettek egymásnak, ilyen gyönyörűt még nem hallottunk. Közben állandóan az az aranyos ragyogás, mi Matyival egész el voltunk ázva a gyönyörűségtől. A mozaikokat is egész közelről láttuk és így megvilágítva azt hiszem, nem lehet sokszor látni. Ez is olyan élmény volt, amit nem fogunk soha elfelejteni. Nagyon sokáig tartott a mise, nem vártuk meg a végét, kimentünk és beültünk egy taxiba, hazajöttünk és úgy elaludtunk, mint a bundák. Ma (vasárnap) reggel Felici néni, mint megértő lélek, csak 1 О-kor hozta a reggelit, de utána megmosakodtunk és felöltöztünk, mert elhatároztuk, hogy elmegyünk sétálni. Olyan gyönyörű idő van, ragyog a nap, nincs felhő se és az ég egész sötétkék. Busszal átmentünk a Trasteverébe, először megnéztük a Torre del Anguillariát, ez egy középkori vár maradványa és szemben egy templomot, valami Crisgono, egy szép mozaikpadló van benne, csupa hepe-hupa. Nagyon hűvös volt benn, erre inkább össze-visszasétáltunk, hihetetlen színű gyönyörű régi házak közt, ez az igazi Róma, de itt lakni nem lehet, csak nézni. Lépten-nyomon reneszánsz ablakok, nagy kapualjak, belül tök sötét van, a kapukon vaskopogtató, 194
