Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)

1949

1949

EZERKILENCSZÁZNEGYVENKILENC

nekik, hogy kész vannak a könyvek és délután elvittük. Sandro is otthon volt, nagyon szimpatikus és intelligens ember, megmutatta részletesen a könyvtárát, hát nagyon csurgott a nyálunk. Tele van művészeti albumokkal, mindenféle angol, francia, olasz, spanyol és magyar versekkel, regényekkel, meg kultúrtörténeti munkákkal. A könyvek legnagyobb része be van kötve, úgy, hogy a háta pergamen és a fedele olyan márványos színes papír. A hátára mindegyiknek van valami festve, méghozzá egész tájképek és aktok, meg kompozíciók. [...] Olaszoktól is vannak díszítések, ezek nagyon jók és ízlésesek. Egy-két absztrakt is akad, de ezt ő nem szereti. Azt mondta, hogy nagyon jók és tetszik neki, amit csináltunk, de lehetőleg többet tegyünk rá, lehet egész tájkép, ami betölti az egész felületet. Kissé kínos, hogy két centi keskeny és húsz centi hosszú részre tájképet kell rajzolni, lefektetve persze nem lehet. Most megint adott öt könyvet és törjük a fejünket, mert az is probléma, hogy mit fessen az ember. [•..]

A múltkor voltunk az IRO-ban, mert hallottuk, hogy esetleg karácsonyra lehet valami segélyt kapni. Nagyon nehéz lesz, itt alig kapja valaki, de talán sikerül. Véletlenül elkezdtünk beszélgetni egy fiatal tisztviselővel, akiről rövid úton kisült, hogy ugyanoda járt iskolába, mint Matyi. Mi eddig nem ismertük Pesten és Ti sem ismeritek. Nagyon helyes és szimpatikus, huszonnégy éves és ő is fest, fényképezik és minden érdekli. Szombaton meghívott hozzájuk, egy másik fiúval lakik, akit Nagy Iván révén ismertünk. Első kérdésük volt, hogy tudunk-e bridzsezni, mondtuk, hogy Matyi nem szeret, én meg nem tudok, erre egész letörtek. Most meg akarnak tanítani. Mutattak egy csomó fényképet, de különben nincs semmijük, se ruhájuk, se cipőjük, de Laci az építész, fog kapni a hivatalából. Olyanféle szobában laknak, mint mi, valamivel talán nagyobb és ők főznek, illetve „ahogy jön” alapon esznek. Azért mi sokkal rendezettebb körülmények között élünk. Adtak süteményt és feketét, de véletlenül nagyon pocsékra sikerült, de most el vagyunk kényeztetve és lehet, hogy azért nem ízlett. Sandro is panaszkodott, hogy Pesten milyen rémes feketéket kapott, itt az ember megszokja a legprímább erős feketét, bár mi nem szoktunk sokat inni.

Véletlenül rábukkantunk a Leseraumban /olvasóterem/ egy remek könyvre. Az amerikai film története, csak képekben és alattuk egy pár sor szöveg, hogy ki rendezte, ki játszik benne stb. Sajnos csak három napra adják ki, mert nagyon ritka könyv. A film kezdetén az emberek nem mertek bemenni a sötét terembe és ezért az egyik mozis lukakat fúrt a sötét terem falára és ezek elé székeket tett, így a közönség világoson ült és bekukucskált a sötétbe. A legnagyobb zseni a filmszakmában egy Griffith nevezetű ember volt, aki olyan filmeket csinált 1910-ben, hogy szerintem, azóta se nagyon sikerült jobbat csinálni. Intolerance (türelmetlenség) című filmjéből van egy gyönyörű fénykép, amint a Szt. Bertalan éjen megölik a hugenottákat. Minden év híresebb filmjeiből vannak képek, az összes néma filmekből, aztán a hangosakból. Egész 1943-ig, mert akkor jelent meg a könyv. Most egész nap ezt bújjuk, mert alaposan ki akarjuk tanulni, de egyébként is borzasztó érdekes. [...]

Már többször meg akartam írni, hogy tapasztalataink szerint egyáltalán nincs igaza Illyés Gyulának, mikor azt írja, hogy a magyar írókat egyáltalán nem ismerik külföldön. Petőfit mindenki ismeri, pl. egyszer a bárban a levélbélyegen meglátta egy pali, hogy Petőfi feje van rajta és rögtön előadást tartott, hogy ő olvasta olaszul a verseit, mert le vannak fordítva és neki nagyon tetszett. Az olaszok mindenkivel elkezdenek beszélgetni, már nagyon sokszor előfordult, hogy egész soká elbeszélgettünk vadidegenekkel, ha megtudják, hogy magyarok vagyunk, duplán kedvesek lesznek. Feliciéknek itt volt egyszer egy ügyvéd rokonuk, aki olvasta Zilahy, Molnár Ferenc egy csomó könyvét, általában Molnárnak a darabjait folyton adják, most itt az egyik színházban a Hattyút. A Pál utcai fiúkat is ismerik, I Ragazzi di Via Pál. A rádióban egyszer véletlenül hallottuk Kodály Háry Jánosát, azt hiszem, a római filharmonikusok játszották.

47