Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
LEVELEK RÓMÁBÓL tunk, mindennap csinálunk legalább kettőt. Kb. húsz féle van és ezeket most kicsiben csináljuk meg. Feladtunk Nektek és T. /Triznya/ Anyuéknak egy-egy mintát a kisebbekből, kíváncsi vagyok, meg fog-e érkezni. Az eddigi könyvküldemények hibátlanul megjöttek, a postamesternőnek nincs igaza, de most nem tudom, a Toldi miért nem jön meg. Az új családtagról, a cicáról csináljatok egy fényképet, lehetőleg Tüncsikével együtt, de őt meg kéne fogni, nehogy a felvétel pillanatában bekapja a cicát. Egyik éjjel Tüncsikéről álmodtam, egy nagy befőttes üvegben rengeteg szőlő volt és ő felmászott az asztalra és ette a szőlőt. Mikor észrevettük, a szájában egy nagy fürttel elmenekült a Lujzika kerítése melletti bokrok alá. Itt olyan finom a szőlő, hihetetlenül édes, olyan mintha tiszta cukrot enne az ember. Gyönyörű nagy szemű és csak egy magja van, akkora fürtök vannak, hogy egy fürt egy kiló. Rengeteget eszünk, mert nagyon olcsó és Felici néni mindig sokat ad. [...] Nagyon örülök, hogy Apu megint normális témákat fest, mi van azzal a tervvel? A múltkor Sandrónál /Alessandrini/ tett látogatásunk eredményeképpen megjelent nálunk egy jótékonysági nő, hogy ő együttműködik Sandro feleségével, és kérdezte, hogy miben lehetne segítségünkre. A kislány adta meg a címünket neki. Mondtuk, hogy szerezzen állást, ezt persze nem tud, de azt mondta, hogyha nincs pénzünk, kaphatunk lakást és kaját egy villában Rómától egy órányira. Egyelőre nem vesszük igénybe, remélhetőleg nem is fogjuk. A Moore-ral egyelőre nincs semmi újság, a felesége nyaral, így mi is nyugodtan alszunk és nincsenek még rossz álmaink. [...] Csau-csau, szeretettel csókol Mindkettőtöket Zsuzsa Ebben a pillanatban jött meg Apu portré-levele, kösz szépen, remélhetőleg hasznát veszem, de még mindig nincs itt a nő. Matyi 72-Róma, 1949. szeptember 9. vasárnap Édes Mamikám és Apu, itt volt Korda Sándor Rómában, de persze mi nem tudtunk beszélni vele. Szerda este Matyi telefonált Moore-nak, ő a Grand Hotelben volt és azt mondta, menjünk mi is azonnal oda, mert ott van Sándor, és hátha sikerül vele beszélni. Mi őrülten elkezdtünk kapkodni, Matyi megborotválkozott, én felvettem a fekete kosztümöt a madeirával és taxival elmentünk. A portás meg a liftes már régi ismerősökként üdvözölt minket, bementünk a hallba és egyik pincért oda küldtük a Moore-hoz, hogy itt vagyunk. Az egész társaság a bárban volt, ez egy rém guszta hely, egy pár lépcsőn kell felmenni a haliból. Persze rengetegen voltak, csupa remekül öltözött ember, de mi is nagyon jól néztünk ki és mindenki megnézett minket, amint végigvonultunk. Legjobban hasonlít az egész a régi Ritzhez, amilyen belül volt. A bárban leültünk egy asztalhoz és Moore rögtön odajött és azt mondta, hogy a Sándor úgy körül van véve ezekkel a rohadt üzletemberekkel, hogy nem tud velünk beszélni, de nem is hallott rólunk semmit, mert ő egy fél éve nem találkozott Vincével. Moore olyan kedves volt Ч1
