Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
EZERKILENCSZAZNEGYVENKILENC hozzánk, de most nem olyan udvariasan, mint eleinte, hanem barátilag, újabban mindig ilyen, úgy látszik, megszeretett minket. Rettentő pocsékul néz ki, mindig egy olyan skatulyából kihúzott angol volt, most meg egy nyúzott béka. Meg is mondtuk neki, hogy mit dolgozik annyit, erre nagyon panaszkodott, hogy mióta itt van Sándor, folyton rohangálnak ide-oda és éjjel nem alszik, mert mindig fogadások vannak. Ezek után visszament a társasághoz, kb. tizenöten ültek egy csomóban, persze Kordát rögtön megismertük, mindenféle sötét filmesek ültek körülötte és filmsztárok. Moore szólt a feleségének és ketten odajöttek hozzánk és kb. egy félóráig, beszélgettünk. A feleség, mint előre sejtettük, nagyon szimpatikus, semmiféle filmsztár allűrje sincs, egy kedves, intelligens, nem túl szép angol nő. Persze remek ruhája volt, egy lilás, ezüstszállal átszőtt kisestélyi ruha, de én mégis jobban néztem ki. A portréfestésről beszéltünk, soha nincs ideje és azt szeretné, hogy hamar kész legyen és ne sokat kelljen ülni. Az arca hál’ Isten elég karakteres, barna szeme és haja van és nagyon szimpatikus, helyes, szerény nő, remélhetőleg nem lesz sok baj vele. Moore hozatott martini koktélt, nagyszerű volt, persze ő fizette. Ezek után elbúcsúztunk tőlük, a feleség majd felhívatja Matyit, ha rá fog érni. Másnap este megint telefonált Matyi Moore-nak, mint kisült Korda alig tudott elutazni, mert nem jött a repülőgép. Moore kikísérte a reptérre és öt óra hosszat kellett várni, amíg megjött a gép. Eközben ráértek beszélgetni rólunk és Sándor első kérdése az volt, hogy anyagilag segített-e már rajtunk Vince. Moore mondta, hogy igen, de itt állást nagyon nehéz, illetve lehetetlen kapni, és hogy ő mindent elkövet, de nem tud munkát szerezni nekünk. Erre a Sándor azt mondta, hogy akkor mégis, csak jobb lenne Angliába menni, mert ők ott még inkább tudnának valami munkát adni. Még a Hotelben megkérdeztük Moore-t, hogy igaz-e, hogy Sándor újra elveszi Merle Oberont, irtóra röhögött és azt mondta, hogy ezt csak az újságírók találták ki és Alexnek több esze van ennél. Még Moore-né tanácsolta azt, hogy csináljunk Karácsonyra Christmas kártyákat, ez pont nekem való, majd nekilátok. Ha van valami jó ötletetek, írjátok meg, ezek olyan dupla fedelűek, amilyen Angliában divatos. Nekem egyszer Peggy küldött egy irtó jópofát, valami kinyitható csirke volt, de már nem emlékszem rá pontosan. Az idő most egy kicsit ősziesebb, tegnap nagy zivatar volt, de ma megint meleg van. Egy hiányunk van csak, hogy Matyinak nincs esőkabátja. Itt nagyon olcsó aránylag a ballon, lehet 4.500 líráért is kapni, de nekünk ez is sok. Egyelőre mindig együtt megyünk el, így az én esernyőm megfelel, de ha netán tényleg lesz valami állás, akkor mi lesz? Majd kénytelenek leszünk venni egyet. Pólóval találkoztunk, mint kisült, most rengeteg dolga van és azért nem jelentkezett eddig. A Cím áruházba felvették nagy protekcióval, mint kirakatrendező tanoncot, de egy vas fizetést sem kap, hanem neki kell hálásnak lenni, hogy tanul. Itt az üzletekben egész más munkaidő van, reggel nyolctól, egyig és délután öttől, nyolcig dolgoznak, mivel a déli órákban senki sem vásárol, délután alszanak. Ellenben a hivatalokban reggel nyolctól, délután négyig egyfolytában vannak, így az üzleti alkalmazottak el tudják intézni hivatalos ügyeiket és a hivatali alkalmazottak meg tudnak este vásárolni. De azért rém rossz lehet este nyolcig dolgozni. Szegény Póló nagyon rosszul néz ki, és ki akar ő is menni Kanadába, Virányiék után, mert szerelmes Mariannéba. Fogunk kapni tőle palettát és egyéb ilyen dolgokat, ami a portréhoz kell, mert ez nagyon sokba kerülne, ha mind meg kéne venni. Egyik délelőtt voltunk a piacon, hát ilyent még nem láttunk. Ez csak élelmiszer piac, egy hosszú utcában van végig, csupa szín, kiabálás és nyüzsgés. Mindenből olyan bőség van, hogy az ember csak szédül. Hatalmas húsok, néztük, amint a hentes vágta egy éles késsel, úgy, mint a vajat. Fél borjúk, disznókarajok, de általában ez gusztustalan szokott lenni, itt meg olyan szép színes és étvágygerjesztő. Rettentő *53
