Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
7L Róma, 1949. október 5. EZERKILENCSZAZNEI'ENKILENC Édes Mamikám és Apu, szeptember 29-én írt leveleteket megkaptuk, de a Toldit eddig még nem. Kösz szépen a szülinapi gratulációt, nagyon jól sikerült a szülinapom, szombat este a fekete santung kosztümben, a fehér madeira blúzzal, az új brossal elvonultunk moziba, mégpedig egy drágábba, ahol egész új filmeket adnak. A filmet egy Fitzgerald69 novellából csinálták, amit én épp most olvastam és nekem nagyon tetszett. Matyinak előzőleg részletesen elmeséltem a tartalmát, így nagyszerűen megértettük. Egy nagyon gazdag emberről szól, akiről senki sem tudja, hogy miből szerezte a vagyonát, de az biztos, hogy nem egyenes úton. A film 1920-ban játszódik, a ruhák is mind akkoriak. A történet nagyon bonyolult, inkább nem írom le, de nagyszerűen volt megcsinálva a film, remek kis ötletek voltak benne. [...] Matyinak fogadalmat kellett tenni, hogy nem vesz semmi drágább ajándékot, tekintve, hogy most igazán megvan mindenem. Elhatároztuk, hogy megeszünk egy nyárson sült csirkét, mert erre már régen fájt a fogunk. Abba a rosticceriába mentünk, amit már régóta nézegettünk, olyan édes barátságos hely, van egy nagy kandalló és a tűz fölött pörögnek a csirkék. Ezt érdemes lenne Zebiben is bevezetni, igaz, hogy itt villany mozgatta a nyársakat és kicsit fárasztó lenne folyton tekerni. Hát valami isteni finom eledel így a csirke, nem tudom miért ment ez ki a divatból. Valószínűleg, mert sehol sincs nyárs, meg kandalló. Melléje ettünk színes salátákat, olyan guszta, összevagdalva mindenféle paradicsom, paprika meg egyéb furcsa dolgok. Képzeljétek, mind a ketten megszerettük a nyers paradicsomot, úgy esszük, mint kacsa a nokedlit. Ezek az olaszok valami remekül tudják elkészíteni, pedig én utáltam az olajos salátákat, de itt olyan finom az olaj, még nem tudom, mit tesznek bele. Ittunk bort is hozzá, nagyszerűen éreztük magunkat. Kaptam Matyitől vasárnap reggel egy gyönyörű csokor vörös szegfűt, húsz szál vörös és öt rózsaszín, mert öt éves koromban még kicsi voltam, mint mondta. Nemsokára csengettek és megérkezett Pestről három gyönyörű sárga rózsa celofán tokban, T. /Triznya/ Anyu és Apu ajándéka. Már előzőleg megjött Sophie is, hát ilyen remek szülinapom már rég nem volt. Matyitől kaptam még egy csomó guszta amerikai, francia és olasz divatlapot és képes újságot. Ezekből is megállapítottam, hogy a ruháim mind divatosak, a szoknya hossza nem rövidebb, semmi különös változás nincs. A fekete kosztümben úgy nézek ki, hogy a háziak nem ismertek rám. Előzőleg egy óráig bámultam magam a nagytükörben, a fekete irtó jól áll nekem. Elől kilátszik a fehér blúz, nagyszerű érzés megint jól felöltözni. Az utcán is mindenki megnézett, pedig itt rengeteg jól öltözött nő van. Sajnos még nappal túl meleg van hozzá, most megint jó idő van, akkor meg válogathatok a nyári ruhákban. A zöld is irtó nagy sikert aratott, csak az a kár hogy nincs senki barátnő, akit pukkasztani lehet. De ez legyen a legnagyobb bajom. Vasárnap délelőtt templomban is voltunk, délután elmentünk a Laghettóhoz a Borghese parkba, ahol már egyszer voltunk, ez olyan szép hely, csak most elég messze van tőlünk, pedig mikor először ott voltunk, kineveztük házi parknak. Runnyai múltkor azt mondta, hogy az aquarell festést teljes gőzerővel folytassuk, mert a Szentévben itt a faleveleket is el lehet majd adni a fákról. Bár már mindketten vicsorítunk, ha festéket lá-69. Edward Fitzgerald (1809-1883) angol költő, műfordító érdeme, hogy kiásta a feledésből Omar Khájjám alakját és angolra ültette át verseit, ezek nem is annyira műfordításoknak, mint eredeti költeményeknek tekinthetők.
