Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
Szőnyi Zsuzsa kézírésos naplói 1949 "Disszidol. I-II."
SZŐNYI ZSUZSA KÉZÍRÁSOS NAPLÓI I949 1949. február 18. péntek Hajnalban arra ébredtem, hogy Maricát felkeltik és ijedten suttognak, mert rokonok jöttek a hajnali vonattal és azokkal azt üzenték, hogy Matyi is a vonaton ül és Marica menjen ki és várja. Rettentően megijedtem, nem tudtam, hogy hány óra van, gondoltam, hogy ha a rokonok már hazaértek, Matyi rég ott vár Maricára, az meg csak most indul. Egészen kétségbeestem, mert biztosra vettem, hogy azon a kihalt téren feltűnő lesz, ha sokáig ácsorog és elfogják. Éppen végleg elkeseredtem, mikor nyugodt felsőtesttel megérkezett Matyi. Nem akartam elhinni, hogy ő az személyesen, annyira megörültem neki. Szerencsére őt is csak később keltette fel a kalauz, és éppen a villamosnál állt, mikor Maricával találkoztak. Még aznap délelőtt bejött Feri és nagyon csóválta a fejét, hogy szombaton nem jó, de végül is Marica addig beszélt, míg megállapodtunk, hogy szombaton kimegyünk mi ketten Matyival Horvátlövőre és este átmegyünk a határon. 1949. február 19. szombat Reggel megérkeztek Béla meg Jenő. Jenő délelőtt kiment biciklivel Horvátlövőre, hogy beszéljen a fiúkkal és megállapodtunk abban, hogy az öccse kikísér engem az autóbusszal és ott ő fog engem várni. Az öccse még iskolába jár, de megígérte, hogy tizenkettőre hazajön. Persze nem jött, ekkor nagy idegeskedés közepette kisütötték, hogy más nincs hátra, Karola, a cselédlány fog elkísérni. El is indultunk, a főtéren csupa horvát asszony meg trógerek vártak már az autóbuszra. Mikor megjött, óriási közelharc keletkezett, mert nem fért fel mindenki. Karola is lemaradt, kezében egy papírzsákkal, amiben a mi két táskánk meg a perzsabunda volt; én is leszálltam, mert egyedül nem mehettem el. Elkezdtünk könyörögni, hogy engedjenek fel, esküvőre megyünk Nardára, ott lakik Karola. Végül felengedtek, vettünk két jegyet Nardára, ez sokkal tovább van, mint Lövő. Az úton láttunk két rendőrt, négy szuronyos katonát, de nem állították meg az autóbuszt. Megérkeztünk Lövőre, persze Jenő nem várt sehol, így Karolának is le kellett szállni. Valamit halandzsázott a kalauznak, hogy miért szállunk le és a kocsmába rögtön betette a csomagot. Elindultunk Náci fűszerüzlete felé, egy nagy réttel szemben, ahol Karola meglátott két katonát. Bementünk az üzletbe, rögtön a mellette lévő szobába leültettek. Rémes hideg volt, olyan tipikus vacak kis falusi szoba. Az ablak arra a rétre nyílt, ahol a katonák voltak. Egyszer csak egy katona elindult és bejött az üzletbe. Mi Karolával falfehérek voltunk és imádkoztunk. Hallottuk, amint megkérdi Nácit, hogy ki az a két idegen hölgy, aki bejött hozzá. Erre Náci azt mondta, hogy ő csak egy nardai lány, akinek az öcsém udvarol, meg az ismerőse. Közben odanyomott a katonának húsz cigarettát, mire az gyógyultan távozott. Az volt a szerencsénk, hogy az, aki bejött, Náci ismerőse volt, és nem a keresztesi katonák közül való, mert azokkal nem lehet kukoricázni. Feri később elmesélte, hogy amint a házából kiszaladt, hogy megnézze az autóbuszt, hogy jövök-e, éppen beleszaladt négy katonába, akik néztek minket. Hallotta, amint az egyik azt mondta: Na, most hozzák a csomagot, most meg leszállt a nagysága. Erre szerencsére Náci ismerőse jött oda érdeklődni, különben ha igazoltattak volna, végünk van. Náci meg Feri így is nagyon meg voltak ijedve, folyton horvátul pofáztak az anyjukkal meg Karolával. Én egy szót nem értettem az egészből, folyton kérdeztem Karolát, hogy mit beszélnek. О meg mindig csak azt mondta, hogy Náci nagyon tipródik, nem tudja, hogy most mit csináljanak. Végül átvittek minket Feri házába. Karola haza akart menni, de nem mehetett, mert ha meglátják, hogy ő egyedül elmegy, én meg ott maradok, az is gyanús. A konyhában ültünk ott, egy ágyban feküdt egy öreg néni és nagyokat nyögött, de senki nem törődött vele. Közben Náci Matyi elé ment, Matyi biciklivel jött Jenővel, és két faluval 14