Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
Szőnyi Zsuzsa kézírésos naplói 1949 "Disszidol. I-II."
DISSZIDOL I-II. Horvátlövő előtt erdei utakra tértek. Sokat késtek és nem találták Nácit, mert az is késett. Közben Matyi biciklije folyton csengett, erre lecsavarta a csengő tetejét és eldobta. Nagy sárban mentek, folyton meg kellett állni, hogy megpucolják a biciklit. Végre meglátták Nácit, aki ijedten közölte velük, hogy minket megláttak a katonák. Erre Jenő rögtön visszafordult és hazarobogott. Matyi csak annyit kérdezett: Elfogták a feleségemet? Mikor megtudta, hogy nem, rögtön nyugodtabb lett. Öt Náci az istállóba vitte, ahol rengeteg tehén, ökör, ló volt. Ott leültette egy fejőszékre és otthagyta. Az istállóban tök sötét volt, Matyi meggyújtotta az öngyújtóját, mire egy tehén nagyon csúnyán ránézett. Ott ült fél kilencig, míg én azt hittem, hogy biztos elfogták. Végre megérkezett Feri házába, nagyon megörültünk egymásnak. Kaptunk vacsorát is. Karolát lefektették egy hideg szobában, úgy volt, hogy ő reggel megy el. Feri és Náci este elmentek őrjáratra. Visszajöttek azzal, hogy ma nem mehetünk, mert a másik oldalról a molnárfiú, aki szintén segít, átjött és vasárnap Szombathelyre megy. így csak vasárnap este mehetünk. Lefeküdtünk egész letörve a hideg szobában, én Karola mellé az ágyba, Matyi a földre, pokrócokra. Rettentő hideg volt, mert egész télen nem fűtöttek, nem is volt kályha sem. Szerencsére Karola ötkor felkelt és elment biciklin haza. így Matyi is bebújt az ágyba és felmelegedett. Egész napot az ágyban töltöttük, mert a konyhába esetleg bejöhettek Feri barátai. Klozetra is csak félve mentünk, mert az udvaron volt, és az őrtoronyból pont odaláthattak. Rém lassan múlt el a nap, közben ebédhez felöltöztünk és utána egy kicsit beszélgettünk Ferivel. Megtudtuk, hogy milyen piszkok Jenőék, nevetségesen keveset fizetnek nekik, a többit megtartják maguknak. Végre nagy nehezen megjött az este. 194p. február 20. vasárnap este Bejött a szobánkba Náci, egy segédfiú, meg a németlövői molnárfiú. Feri délután elment a lakodalomba Nardára azzal, hogy fél hétre biztos visszajön. Persze nem jött. Nyolckor megfogtuk a táskánkat és elindultunk. Elöl ment a segédfiú, utána a molnár, aztán mi hárman Nácival. A falun kellett keresztülmenni, sokan álltak az utcán és mindenki megnézett minket. Izgalmamban hangosan lihegtem, igaz, hogy nagyon gyorsan is mentünk és már egy hete semmit nem mozogtam. Végül megérkeztünk ahhoz a házhoz, ahol a segéd lakott, ez megkötötte a kutyát. О már nem is jött tovább. Lelkünkre kötötték, hogy ha odaát finánccal találkozunk, nehogy megmondjuk, hogy ők hoztak át, csak a saját orrunk után jöttünk. A ház árnyékában elindultunk egy nagy szénaboglya mellett, egész világos volt, mert sok villany égett a faluban, a csillagok is ragyogtak, de Hold nem volt. Előttünk ötvenlépésnyire ment a molnárfiú. Alig mentünk valamit, átléptünk egy kis árkot, Náci azt mondja, ez már osztrák terület. El sem akartuk hinni örömünkben. Majdnem ugrálni kezdtünk, de Náci nagyon kért, hogy maradjunk csendben. Ok jobban féltek a fináncoktól, mint a magyar katonáktól. így csendben mentünk tovább a réten, itt már sötétebb volt. A Pinka patak partjára értünk, a malomhoz egész közel. Itt azt mondta Náci, üljünk le és várjunk. Nemsokára intett a molnárfiú és lassan a malom alá mentünk, ahol nagy gerendák tartják a malmot. Sok fűrészpor volt itt, vártunk egy darabig, amíg egy falépcsőn lejött a fiú és egyenként felmentünk a malomba. Azért féltek annyira, mert a malommal szemben van a fináncőrház és a malom nagyon meg volt világítva utcai lámpákkal. A malomban bent nagyon érdekes volt, felmásztunk egy csomó lépcsőn a molnár szobájába. Teljesen sötét volt, csak a kályha égett és a sarokban egy ágyban aludt a molnár. Itt Náci egy darabig tanakodott a fiúval, megbeszélték, hogy elindulunk a faluba. Elöl megy a fiú, és ha gyufát gyújt, az veszélyt jelent, akkor ne menjünk tovább. A malom előtt nagyon világos volt, de senki nem látott IS
