Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
LEVELEK RÓMÁBÓL Nemsokára jött Moore, remek egy pali, most drapp vékonycsíkos ruha volt rajta és már egész családtagokként kezel minket. Látszik rajta, hogy öt éve itt él és ráragadt valami az olaszokból, egy angol sose tud ilyen közvetlen lenni, csak ha jó messze érzi magát Angliától. Rögtön elkezdte nézegetni az akvarelleket, már az elsőnél fellélegzettünk, mert látszott rajta, hogy nagyon tetszik neki. Mondta is, hogy nagyon jók, végignézte az összest, a legjobban a Medici villa előtti kút tetszett neki. Ezek után kérdezte, hogy mennyit kéne kérni érte, mi gondoltuk, hogy ötezret darabjáért. Erre ő azt mondta, hogy szerinte az kevés, mert ő nagyon jól tudja, hogy ezek megérnek 30-40 ezret darabonként. Mi jól megfogództunk a fotelben és nem röhögtünk. Moore odavitt minket a menedzser, ennek egy kis irodája van a portás mellett és azt mondta neki, hogy adjon valami jó helyet a művész úrnak, ahol egy kis kiállítást lehet csinálni. A Moore-t mindenki ismeri ott, rettentő tisztelettel bánnak vele. Különben ez itt egy közismert ember, az újságban, a pletykarovatban mindig van valami, hogy Peter Moore ezt mondta, meg azt mondta, hogy most hová utazott A menedzser mindjárt mutatott egy nagy asztalt, pont a lépcső és a lift mellett, ahol mindenki megfordul. Itt van egy kis banküzlet, újságos, stb. persze mind belül a hotelben, úgy, mint a Gellértben. Moore azt mondta, hogy egy pár napig itt állítsuk ki, aztán egy pár napig az Exelsiorban, az a legnagyobb hotel, ő ott is ismer mindenkit. Nekünk az a sandánk, hogy ők valami csendes üzletkéket csinálnak, hogy Moore küldi nekik a filmsztárokat a hotelbe, de hogy a hotel mit tud adni a Moore-nak, azt nem tudjuk elképzelni. О a Piazza Venezián lakik, saját lakásában a feleségével, aki egy rém helyes, kedves és szerény nő, legalábbis a telefonbeszélgetésekből ezt sütöttük ki, mikor többször kereste Matyi Moore-t és nem lehetett megtalálni. Mialatt beszélgettünk a menedzserrel, különböző szépségkirálynők vonultak el nagy kutyákkal és egy rém ismerős szakállas palit láttunk, rögtön rájöttünk, hogy ez Michel Simon. Pont úgy néz ki, mint a filmekben, nagyban udvariaskodott valakivel a liftajtóban, hogy melyik lépjen ki előbb. Én kénytelen voltam nevetni, mert irtó mulatságos egy ilyen szőrmókust eredeti nagyságban látni. Megállapodtunk, hogy a menedzser, az almenedzser és a portás vigyáznak az akvarellekre, de azt mondták, hogy a legnagyobb forgalomban, délben és este, egy-két órára jó lenne, ha Matyi is ott lenne. Ja, a legfontosabb, hogy ezek azt mondták, hogy nem lesz könnyű eladni, legfeljebb két-háromezret lehet kérni, mert az emberek smucigok és művészeti dolgokra nem adnak egy vasat sem. Mi is ennyire gondoltunk eleinte, de Moore direkt felháborodott, mikor ötöt mondtunk, hogy szerinte az kevés. Nagy rágódás után megállapodtunk, hogy darabja hatezer lesz, bár a menedzser azt mondta, hogy ez sok. Mindenkinek nagyon tetszett, az összes menedzser és portás el volt ragadtatva. Másnap, szerdán délelőtt Matyi bement megint. Lehetőleg messzebbről figyelte az asztalt, ahova ki voltak rakva a legszebbek és a többi csomóban egymáson. Sokan megálltak és nézték, ha valaki kézbe is vette, akkor odament. Mint később kisült, a perui követ és lánya nagyon nézegették, Matyi azt hitte, hogy valami trógerek, mert egész vacakul voltak öltözve. A lánynak nagyon tetszett, kiválogatott egy csomót, megkérdezték, hogy mibe kerül és mikor megtudták, a papa elcipelte a lányt, azzal a felkiáltással, hogy még visszajönnek. Ezt már ismerjük. A menedzser mondta, hogy ezek irtó gazdagok, de úgy látszik, ilyesmire nem költ a kutya sem. Mi ezt már megtapasztaltuk egész életünkben, hogy az emberek csak akkor vesznek képet, ha már máshogy sehogy nem tudják elkölteni a pénzüket. Megnézték még sokan, főleg negyvenen felül, mert Matyi azt mondja, hogy a fiatalok egyszerűen észre se vették, hogy ott képek vannak. Közben Matyi barát-146
