Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)

1949

EZERKI LENCSZAZNE'

ságot kötött a néger liftessel, azt mondja, hogy irtó sajnálatraméltó alak, látszik rajta, hogy állandóan bántja őt, hogy néger. Van ott egy újság és könyv, meg folyóirat stand, egy nagyon kedves néni a tulaj, az is megnézte a képeket és tetszett neki, de azt mondja, hogy most nagyon nehéz eladni, az ő folyóiratai mindig egy szálig el szoktak fogyni és most megvan a fele. Főleg a font leértékelése miatt van ez, pont most kellett ennek jönni, a fene egye meg. A néni is jól ismeri a Moore-t, mesélt róla egy rém érdekes dolgot. Két évvel ezelőtt kigyulladt a Minerva, ez is egy filmkölcsönző, vagy hasonló filmvállalat, ahol a Moore nagyon sokat tartózkodik. Akkor is éppen ott volt és már nem lehetett lemenni a lépcsőn, erre ő fogta magát és kiugrott az ablakon, a második emeletről. Kutyabaja se lett, felkelt és hazament. Az emberek legnagyobb része bent égett, mert nem mertek kiugrani. Mindenesetre nehezen tudom a Moore-t elképzelni, amint éppen lebeg a levegőben.

Elhatároztuk, hogy az Excelsiorban két-háromezret fogunk csak kérni, mert szerintem is sok a hatezer. Majd szólunk Moore-nak, hogy küldjön egy-két vevőt, mert így nagyon nehéz eladni. Annak nagyon örülünk, hogy a Moore-nak úgy tetszettek, legalább ő jó véleménnyel van Matyiről, ámbár mi magunkban nagyot röhögtünk, mert ezek direkt olyan Zádor féle stílusban vannak csinálva, hogy mindenkinek tetsszen. Ha nem sikerül eladni, akkor se esünk kétségbe, mert a Póló féle nő és Runnyai még hátra vannak. Különben is van még egy kis pénzünk elsejéig és akkor majd csak kapunk megint. Runnyai minden hájjal meg van kenve, azt mondta, hogy kinyomtatni nem érdemes, abból annyi van, mint a szemét. Ilyen akvarell féle alig van, most nem tudjuk, hogy azért-e mert mások már rájöttek, hogy ezt nem érdemes csinálni, vagy még nem jutott eszükbe. Az előbbi lehetőség sokkal valószínűbbnek tűnik. Az biztos, hogy ilyesmivel lehet csak itt keresni. Ha kapnánk állást, legfeljebb 30-40 ezer líra havi fizetésünk lenne, ennyit kap itt minden titkár, gépírókisasszony stb. Szóval ebben nincs sok fantázia. [...]

Fotelt egyelőre nem veszünk, egyrészt spórolási szempontból, de főleg azért, mert remek érzés, hogy az embernek nincs semmi féltenivaló holmija, bármely percben felkerekedhetünk, és nem kell törődni azzal, hogy mi lesz a lakással és bútorral. Nem mintha tényleg költözködni akarnánk, de olyan jó szabad érzést ad ez az embernek. Ha lesz pénzünk, akkor úgyis kivehetünk egy még szebb szobát, de ez is olyan helyes és jól érezzük magunkat itt, hogy nem érdemes máshova menni. [...]

Csau-csau, írjatok, sokszor csókol szeretettel Mindkettőtöket

Zsuzsa és Matyi

68.

Róma, 1949. szeptember 26.

Édes Mamikám és Apu,

megkaptuk az Adyt és a balladákat. Remek, hogy így lehet küldeni könyveket, borzasztóan örülünk nekik. Egész furcsa magyar verseket olvasni, folyton angolul olvasunk, olaszul kéne beszélni, magyarul csak egymás közt beszélgetünk. Ausztriában olvastam az utolsó magyar könyvet, Márai Napnyugati őrjáratát, Jenőék adták kölcsön. Továbbra is küldjétek így könyveket, remélem, mind megkapjuk. Majd idővel be fogjuk köttetni őket, ha lesz pénzünk, de most egyelőre spórolunk, nehogy úgy járjunk, mint múltkor.

Különben óriási szenzáció van, csak azt nem tudjuk, hogy örüljünk-e, vagy kétségbeessünk. Képzeljétek, Moore annyira meghatódott az akvarellektől, hogy megrendelt egy portrét a feleségéről!!!??

47