Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
EZERKILENCSZAZNEGYVENKILENC közelében. Elmentünk oda autóbusszal, hamar megtaláltuk, mert előzőleg elmagyarázta. T. i. az utcaszámozások itt teljesen össze-vissza vannak, például a hét után jön a huszonegy, vagy az utca közepén kezdődik az egy és körbemegy tovább. [...] Runnyai58 kb. negyven éves ember, tipikus volt bankigazgató. Nagyon kedves, egyedül él, már négy éve van itt. A lakása megdöbbentően fényűző, bársonyfuggönyök ajtó helyett, kandalló, szép bútorok, de később kisült, hogy a tulajé minden, aki évenként egy-két hónapot itt tölt az egyik szobában. Legalább öt szoba van. Beszélgettünk mindenféléről, nekem úgy tűnt, hogy némileg honvágya van. Persze mindenkit ismer itt, mindenről tud. Megkínált valami furcsa jégbehűtött itallal, kissé fanyar íze volt. Mikor megmutattuk neki az útlevelünket, kimeredt szemmel nézte és kérdezősködött, hogy hol szereztük. Kisült, hogy itt ilyent nem létezik szerezni, ő tud valakiről, aki a pápa személyes közbenjárására se kapta meg, mert az olaszok ilyent egyszerűen nem hajlandók kiadni. Azóta nagyon vigyázunk az útlevelünkre és nagy tisztelettel nézzük egymást, hogy nekünk van ilyen. Különben a múltkor voltunk az amerikai olvasóteremben, persze imperialista propaganda az egész. Rengeteg könyv van és külön két nagy könyvespolcon folyóiratok és képeslapok. Mikor bemegy az ember, be kell mutatni az útlevelet, vagy valami igazolást. Megmutattuk egy nőnek, aki mohón utánakapott és elkezdett angolul faggatni, hogy szereztük. A nő román és Franciaországba szeretne menni, persze nem fog neki sikerülni, mert itt nem kap útlevelet. Nézegettük a lapokat, én az összes Harper’s Bazaan kitanultam, Grazban csak angol lapok voltak. Tegnap írtunk egy csomó levlapot olyanoknak, akiknek eddig elfelejtettünk. Megírtuk a címünket is, kíváncsiak vagyunk, hogy kik fognak válaszolni. Azt a mozit, amit írsz a Fiori téren, mi is láttuk, Cinema Farnesének hívják. Még gondolkoztunk is, hogy ne menjünk-e be, mert az Anna Karenináx. adták Vivien Leigh-vel, amit Kordáék csináltak. De annyira gyanús volt a környék, hogy nem mertünk bemenni. Éneklést itt mindenütt lehet hallani, a házban kőművesek dolgoznak, az egyik egész nap énekel, olyan természetesen és magától értetődőn jön belőle a hang, látszik, hogy neki ez olyan, mint másnak a lélegzés. Aztán itt a panzióban lakik egy énektanár, a Maestro, egy kissé bolondos figura, itt a szalonban szokta tanítani a tanítványait. Jár hozzá egy fiú, gyönyörű hangja van, élvezet hallgatni. Itt mindenki énekel, a villamoskalauz, ha kiadta a jegyeket utána áriázik. Az utcán néha jönnek szembe tisztes külsejű urak és hirtelen minden bevezetés nélkül elkezdik, hogy tra-la-la és közben sétálnak tovább. A vendéglőkkel és egyéb ilyen intézményekkel az a helyzet, hogy ezeknek mindegy, hogy angol vagy hottentotta valaki, ha nem olasz, akkor mindig megpróbálják becsapni. Eleinte csak csodálkoztunk, de most már mindig szólunk, franciául a legtöbb helyen tudnak. De szerencsére most már itt eszünk a panzióban, így olcsóbb és jobb. Azt észrevettük, hogy ha előkelőbb étterembe mentünk, ott néma undorral szolgáltak ki mert látták, hogy nem drága ételeket eszünk, viszont egész kis helyeken mindig kedvesek és nem is akarnak úgy becsapni. Itt szemben van a bár, ahol mindennap tejet iszom, Matyi meg narancslevet, már mosolyogva köszönnek és ismernek. Küldök két fényképet, mindkettőt a Pinción csináltuk. Kissé gyűrött a ruhám, már kimostam és odaadtam vasalni. A másikon csak egy kis giliszta látszik, az én vagyok, de ugye szép a pálmák árnyéka a földön? Ez nekünk nagyon tetszik. Kösz szépen a névnapi jókívánságokat, remélem, Gigli is szépen fog énekelni névnapi ajándékul. A Parasztbecsület olaszul Cavalleria Rusticana. Borzasztóan örülök, Matyi azt mondta, hogy nehogy 58. Runnyai József: Rómában élő, magyar származású üzletember, aki Zsuzsáék közeli barátja lett Olaszországban, segített nekik beilleszkedni az ottani életbe.
