Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
LEVELEK RÓMÁBÓL 5i-Róma, 1949. augusztus 6. szombat Édes Mamikám és Apu, tegnap érkezett meg második leveletek a két remek fényképpel, Apu és Ruzsi és Apu, mint élfestő55. Mind a kettő nagyszerű felvétel, nagyban nézegettük, hogy mi is ilyen jókat csináljunk. De hiába erőlködünk a skatulyánkkal, ezzel nem lehet, örülhetünk, ha ki lehet venni, hogy mi van rajta. [...] Elmentünk a Palazzo Matteihez a Via della Botteghe Oscurén keresztül. Ez teljesen középkori Róma, ilyen lehetett minden akkor is. A Mattéi gyönyörű volt, az udvarán álmos macskák és a falban egy csomó szobor, sajnáltuk, hogy a fényképezőgép nem volt velünk. Utána megnéztük a teknősbéka kutat, Fontana déllé Tartarughét, ez is nagyon szép, valami Landini csinálta, az ember sose hallotta a nevét és milyen gyönyörű. Különben én minden kútért rajongok. Aztán megkerestük a Pantheont ez is csodálatos, Augustus sógora csináltatta és még mindig megvan. Körülötte tizenhárom alvó macskát számoltunk meg, azért ez már túlzás. Ezután jön a legszebb, a Santa Maria Sopra Minerva. Beléptünk a napról, eleinte alig láttunk valamit, aztán hozzászokott a szemünk a homályhoz. A rózsaablakokon jött be egy kis fény és ahol ráesett a falra olyan volt, mintha égne. Elöl az oltár mögött kispapok énekeltek, egy zöld függönnyel volt elválasztva. Mindenütt gyertyák égtek, elég sok ember ült a szalmaszékeken, mert valami szertartás volt. Egy pap fehér és arany ornátusban kijött, mögötte négy ministráns, tömjéneztek, aztán egyik oltártól a másikhoz mentek, közben a kórus folyton énekelt. Leültünk mi is egy székre és alig akartunk elmenni, olyan szép volt. Ez az egyetlen gót templom Rómában, nekünk sokkal jobban tetszik, mint a német gótika. Kívülről is megnéztük, innen is gyönyörű, szinte nincs rajta semmi, csak egy fal három ajtóval és három rozetta ablakkal, de talán éppen azért szép, mert ilyen egyszerű. Előtte van egy kis elefánt, hátán egy obeliszkkel. Ezután megvettük a cipőt és el akartunk menni megnézni a Palazzo Farnesét. Elindultunk egy kis utcán és belekeveredtünk egy sikátorba, alig mertünk továbbmenni. Minden ház előtt ül az egész háznépe, a gyerekek hemperegnek a földön, szörnyű piszok, dinnyehéjak, büdösség, az ember nyakába csöpög a száradó fehérneműkből a víz. Kiértünk egy térre, Piazza Campo di Fiorira. Tele volt bódékkal, rothadó őszibarack és dinnye árusokkal, olyan piactérféle. A rengeteg ember mind ténfereg, beszélget. A középen áll Giordano Bruno szobra, itt égették el. Éppen mondtuk, hogy cseppet se csodálkoznánk, ha most is égetnének valakit. Innen egy kis utcán eljutottunk a Farnese palotához, hát gyönyörű, látszik, hogy részben Michelangelo tervezte. Megnéztük az udvarát is, valami francia követség van most benne. Ezután a palota előtt leültünk a kőpárkányra és néztük a teret, két kőkút van és körben csodálatos színű házak, sárga, szürke és vöröses barna ragyás faluk van, már kezdett sötétedni, de még kicsit sütött a nap. Nem mertünk sokáig maradni, mert azon a téren keresztül kellett menni és kissé féltünk, bár azt hiszem, teljesen alaptalanul. Hamar kiértünk a Corsóra és akkor láttuk meg a ruhaanyagot egy kirakatban. Egy remek pofa olasz kereskedő volt, az Istennek nem engedett semmit. Mondtam Matyinak, hogy ne vegyük meg, mert elég drága volt, de neki annyira tetszett a két szín, hogy megvette. [...] 55. Gink Károly fotói a Levelek otthonról. Szönyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949—1960) című könyv 99. oldalán láthatók. 122
