Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
EZERKILENCSZAZNEGYVENKILENC Scarlett szörnyen unja már az egészet, szeretne hazamenni. Olyan szép volt, hogy ezt a képet az ember nem tudja elfelejteni. Aztán mikor Melanie gyereket szül és Scarlett elrohan orvosért az ostromlott városban. A sebesülteket folyton hozzák és már nincs hely a kórházban, az utcára rakják ki őket egymás mellé. Egy széles nagy utcán megy Scarlett, alig tud lépkedni a sebesültek közt, annyian vannak. Ekkor a kamera elkezd távolodni és mindig messzebbről látni csak az utcát a sok sebesülttel, akik úgy fekszenek, mint a dominók és Scarlett, az egyetlen élőlény reménytelenül bolyong közöttük. Különben is az egész ostromlott város lelkiállapota, a hisztérikus rohanó emberek, teljesen hitelesen volt megcsinálva, semmi túlzás nem volt benne. Mindenesetre megállapítottuk, hogy nem igaz, hogy mi rossz korban élünk, mindig is ugyanolyan pocsékok voltak a háborúk és ugyanúgy szenvedtek a nők és gyerekek is, mint ebben a mostaniban. Az emberek mindig hülyék és gonoszak voltak és lesznek. Még egy gyönyörű kép volt, mikor Scarlett Rhett felesége lett. Van egy gyönyörű palotájuk és egy nagy bordó lépcső, az alján két arany gyertyatartóval. Estefelé valahogy felülről jön a világítás és a bordó lépcső fölött bordó pára rezeg, jön le Scarlett egy vörös bársony pongyolában a lépcsőn, fekete a haja, egész sápadt az arca és zöldeskékek a szemei. Persze a legvidámabb és legszínesebb képek az elején voltak, mikor bálba mennek és mindegyik lánynak más színű a krinolinja, ez nagyon helyes rész volt. Na de most befejezem, remélem, valami ízelítőt tudtam adni a filmből, hogy Ti is sejtsétek, hogy kb. milyen lehetett. Rengeteget nevettünk újabb kirándulási terveiteken, de Eger tényleg nagyon szép város lehet, Matyival terveztük, hogy mi is megnézzük. Egyszer elmehetnétek Pécsre, mi ott nagyon jól éreztük magunkat, mikor Pethő Laciékkal ott voltunk. Igaz, hogy sokat kell utazni, de vegyetek hálókocsit, ez külön kisplasztika. Ügy emlékszem, hogy egyszer már megírtam, hogy miknek a közelében lakunk, de talán nem egész pontosan. Itt csináltunk egy térképet, talán ezzel meg tudjátok találni a lexikon térképén. [...] Az olasz nyelvben nagy előrehaladást tettünk, mindent meg tudunk mondani, igaz, hogy kézzellábbal segítünk de a fő, hogy megértik. De ha ők elkezdenek beszélni, az már kínos. Nem olyan rém könnyű ez az olasz, csak látszatra az. Főleg a nyelvkönyvben, először csak olyan szavak vannak, amik latinból vagy franciából ismerősek, de ha egy olasz újságot vesz az ember, csak azt érti meg, hogy Truman. Na azért nem egészen, de rengeteg olyan szó van, ami nem hasonlít semmilyen nyelvre. Matyi most volt borbélynál és meséli, hogy belebújtatták egy hátulgombolós világoskék köpenybe, a nyakán meghúztak egy szalagot és elől maslira kötötték. Majdnem elkezdett röhögni mikor meglátta sajátmagát a tükörben. Épp most ebédeltünk meg, remek resztek máj volt angolos zöldbabbal, előtte spagetti, utána sárgadinnye. Tegnap csirke volt ebédre, már egész elfelejtettük, hogy ez a madár is létezik. Tegnapelőtt meg akartuk látogatni Gellért atyát53, akiről Magda néni54 írt. A Monte Aventinóra mentünk busszal, szép kolostor van ott, de kisült, hogy ő Svájcba utazott. Mellékelek két fényképet, az egyik a kedvencünk, a másik kissé félresikerült, de azért valamit ki lehet venni belőle. Pá-pá, jó mulatást a kirándulásokra, sokszor csókol Mindkettőtöket Zsuzsa és Matyi 53. Békés Gellért: dr. Békés József O.S.B. (Bruzer József) (1915 -1999) bencés szerzetes, Széchenyi-díjas teológus, irodalmár, költő, egyetemi tanár, a Pannonhalmi Területi Apátság általános helynöke volt. 54. Jékey Lászlóné Bartóky Magda (1894-1963) Szőnyiné nővére, akit családjával együtt 1950-ben kitelepítettek Szabolcs-megyei birtokukról. 1950-ben húga, Bartóky Melinda és Szőnyi István fogadták be őket a zebegényi házba, Jékeyné, Magda néni haláláig ott élt. 121
