Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
LEVELEK RÓMÁBÓL lelkiismeretlenségéről, de mindamellett ő is szereti őket. Különben kedvence a Colleoni /lovas szobor Velencében/, tehát rossz ember nem lehet. Pl. egyszer megkérdezte az autóbusz végállomásánál az ellenőrt, hogy közlekednek a buszok, szóval mi a menetrend. Erre azt felelte, hogy menetrend van ugyan, de nem aszerint mennek, azt sosem lehet tudni. Sok mindenben adtak tanácsot, hogy mit nézzünk meg, elmagyarázták, hogyan kell a Vatikánba menni, szóval nagyon hasznos délután volt, amellett egész jól elbeszélgettünk. Most úgy van, hogy már megkapták a kanadai permitet /engedély/, de még rengeteg minden kell ahhoz, hogy mehessenek és meglehetősen pesszimista a mama. Azt mondja, hogy végül is Ausztráliába fognak kilyukadni, ha ez így megy tovább. Egy csodálatos W.C. - fürdőszoba van náluk, alig lehet megfordulni benne. Ha azt akarják, hogy folyjon a víz, akkor meg kell engedni a tust is, ami nem kád fölött van, hanem egy cement szélű keret van csak. Az ember frászt kap, hogy ráesik a tus. Szóval egy furcsa lakás. Kiültünk a bejárat elé, mert nagyon meleg volt bent. Este kilenckor hazajöttünk és megvacsoráztunk. Másnap, vasárnap délelőtt elmentünk a templomba, a Santa Susannába, ez itt van a San Bernardo téren, egész közel. Nagyon kevesen voltak csak, valahol messze a külső folyosón vagy a sekrestyében egy gyerekkórus énekelt, de csak leheletszerűen hallatszott, gyönyörű volt. Aztán elmentünk a Piazza Barberinire, ahol a Triton kút van, leültünk egy eszpresszó elé és megittunk két feketét, nézegettük az embereket. Olyan meleg van, hogy nem lehet járkálni az utcán délelőtt. Elhatároztuk, hogy most egy darabig nem nézünk meg semmit és kipihenjük magunkat. Végeredményben egy hétig mindennap járkáltunk reggeltől estig. Pár napig pihenünk, aztán reggel kilenckor busszal elmegyünk múzeumokba és tizenegykor hazajövünk. Este fogunk sétálni és nézzük a várost. Van itt a Piazza Esdrán egy hatalmas szökőkút, este mindig ki van világítva, középen egy hatalmas vízsugár és körül rengeteg kicsi. A fényben csak úgy porzik a víz, gyönyörű látvány. Tegnap délután elmentünk az Argentína térre, mert erre még nem voltunk. Odáig busszal mentünk, ennek a folytatása a Corso Vittorio Emmanuele, ki a Teveréig. Gyalog sétáltunk, közben láttunk egy-két templomot, ez olyan Üllői út-féle hely, nem túl elegáns. Leültünk egy cukrászda elé és megettünk két Cassata alia Sicilianát, /olasz sütemény/ közben nézegettük az olaszokat. Itt nincs egy idegen sem, ez a bennszülöttek korzója. Rengeteg gyerek van, de úgy kezelik őket, hogy látszik, van belőle még öt otthon. Láttunk egy aranyos kis kutyát, egy pici húszcentis kölyök Boxer, ilyen édeset még nem láttam. Jött egy hatalmas felnőtt Boxer és elkezdtek barátkozni, erre percek alatt egy hatalmas tömeg nézte a kutyákat. Később tovább sétáltunk, kimentünk a Teveréig és megnéztük az Angyalvárat, ott van egész közel, a másik parton. Rögtön ott felültünk a MB buszra, ez egész hazahozott, most már remekül kiismerjük magunkat a buszok között. Itt velünk szemben van egy bár, ez a mi stamm /törzs/ helyünk, már ismernek. Itt a bár olyan eszpresszóféle, van fekete, narancslé, stb. Ez egy egyszerűbb hely, csupa kiszolgáló kisasszony jár ide, de nagyon szimpatikus. A legócskább hely is teljesen modern, kívülről nem lehet észrevenni, hogy melyik elegáns és melyik nem, csak az árakról. Van egy hatalmas fémpult, két méteres eszpresszógéppel, narancspréssel, mosogatóval stb. Töménytelen üveg áll sorban, még nem tudjuk, hogy mi mindent lehet inni. Megpróbáltuk a Coca Colát, de nem ízlett. Én ma rájöttem, hogy itt tejet is lehet inni, megittam egy nagy pohár jégbehűtött tejet, csak negyven líra volt. Ezt fogom mindennap tízóraizni, olyan jól esett és még olcsóbb, mint az aranciata /narancslé/, bár az is nagyon egészséges, Matyi kedvence. De itt nem olyan narancsból csinálják mint Pesten, hanem egész furcsa nagy narancs, akkora, mint a fejem, majdnem. Az biztos, hogy drága ugyan itt minden, de enni és inni lehet, olyan finom dolgokat, amit Grazban még hírből se ismertünk. [...] Il8
