Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
LEVELEK RÓMÁBÓL 34-Graz, 1949. /Dátum nélkül/ péntek Édes Mamikám és Apu! Matyi tegnap Klagenfurtba utazott, este jön haza. Rémesen izgulok, hogy mi van a vízummal, azért kellett leutaznia, mert az olasz konzul azt mondta, hogy személyesen menjen le. Nagyon félünk, hogy azt fogják mondani, hogy nem adnak nekünk vízumot, akkor aztán jól nézünk ki. Szerdán telefonáltak az IRO-ból, hogy kész az útlevelünk, ennek rettenetesen örültünk és elkezdtünk sürgősen gondolkozni, hogy mit küldünk el. Freddynek írt Matyi több levelet, mindenkivel közöltük, hogy jövő héten megyünk Rómába. De korai volt az öröm mert kisült, hogy az olaszok csak személyesen mondják meg, hogy mi van a vízummal. Azért nem is írtam csütörtökön, mert folyton vártam, hogy megyünk-e, vagy se, de még mindig nem tudjuk. Ha nem adják meg a vízumot ezek a piszok olaszok, akkor végképp kétségbe esünk, mert már úgy örültünk az utazásnak. Pedig Peter Moore azt írta Rómából, hogy ott megadják, de végső fokon a konzul dönt. Most nagyon félünk, én egész nap félholtra izgultam magam. Matyi tegnap este tizenegykor ment a gyorssal és ma este érkezik autóbusszal. [...] Sokat mulattam kisplasztikái élményeiteken,38 megkaptam a váci lapot is Apu költeményével. Nekünk is van egy újabb remek versünk egy hirdetésről, de ez angol. Tegnap, felbuzdulva azon, hogy utazunk, elmentem fodrászhoz. Már egyszer voltam ott, ez a legjobb grazi fodrász. Egy magyar férfi is van ott, most az csinálta a hajam, már harminc éve itt él és sokat volt Párisban, meg Svájcban. Nagyon ügyes, úgy lenyírta a hajam, hogy pont úgy nézek ki, mint Tüncsike trimmelés után. Remekül áll, Matyi egész el van ragadtatva tőlem, Pistának is nagyon tetszik. Meg is dauerolták hideg dauerral, beírtak egy nagy könyvbe, mert hat hónapi garanciát vállalnak. [...] Most hagyok helyet, hogy ha Matyi este megjön, ide írjam az eredményt. Jaj, csak jó lenne! Borzasztóan izgulok. Este elmegyek a Fischplatzra, várom az autóbusznál. Sajnos az olaszok nem adták még meg a vízumot. Most megint írunk Peter Moore-nak, hogy mi van. Magyarok nagyon nehezen kapnak vízumot, egész kétségbe vagyunk esve, hogy most mi lesz. Lehet, hogy soha nem adják meg. Az olaszok az angolokkal is kitolnak, ahol lehet, mert angol megszállás volt és nem szeretik őket. Matyi odafelé elaludt a vonatban és tévedésből Villach-ba ment. Mikor felébredt azt hitte, hogy az olasz határon van és rémesen megijedt. Vissza kellett neki utazni a következő vonattal Klagenfurtba. Most mindketten egész oda vagyunk. Ha soká kell még itt maradni, minden pénzünk elfogy, a film is bedöglött, minden rossz egyszerre jön. Na, majd csak lesz valahogy, talán a következő levelemben jobbakat írok. Pá-pá, sokszor csókol Mindkettőtöket Zsuzsa 38. „Kisplasztikái élmények": Márai Sándor: A szegények iskolája, Akadémiai és Helikon Kiadó 1992.116. o. Az eredeti esszét 1933-ban jelentette meg a Pantheon Kiadó. „Pénz hiányában az életről csak a kisplasztika segítségével csinálhatunk műremeket. így sem könnyű. Kisplasztika alatt azt a bensőséges művészi eljárást értjük, melynek segítségével a művész a világról keletkezett vízióját valamilyen részlet tökéletes átélésében és visszaadásában fejezi ki. Be kell érnünk a ’résszel az egész helyett’, mert az ’egész’ csak a keveseké.” 100
