Kopin Katalin: Kilenc évtized a művészet vonzásában. Pirk Jánosné Remsey Ágnes (1915-2010) és a Remseyek - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 33. (Szentendre, 2011)
Frey Vilma, 1916 körül Remsey Jenő, 191 О-es évek második fele hozott döntés helyes volt-e, ma már megválaszolhatatlan,2 Mindenesetre „a világot jelentő deszkákról” lelépő színésznő édesanyja hatására - először neki segítve, majd egyre önállóbban - babakészítéssel kezdett foglalkozni, meglehetős sikerrel. Ő volt az első a családban, aki a babakészítést művészi fokra emelte. „Bábuival Bécsben és Münchenben aranyérmet nyert, hazai kiállításokon is sikert aratott* Az egész Remsey családra jellemző művészi sokoldalúság alól Remsey Gizella sem kivétel. A színészet és babakészítés mellett versírással is foglalkozott. S. Remsey Giza néven, az 1910-es években megjelent Könnycseppek című verseskötetét öccse, Remsey Jenő, Gara Arnold (1882-1929) és Gulácsy Lajos (1882-1929) illusztrálták.4 Remsey Jenő 1909-ben nővéréről festett, Gizella című portréja ugyanabban az évben szerepelt a KÉVE kiállításán.5 Remsey Gizella életének csupán egy-egy epizódját ismerjük, ezért csak feltételezni lehet, hogy Gulácsy Lajossal a Thálián keresztül ismerkedett meg. Ezt valószínűsíti, hogy Gulácsy 1905-ben megbízást kapott a Tháliától és a Magyar Színháztól díszletek készítésére, ami miatt gyakorta meg kellett ott fordulnia. Kettejük kapcsolata nem futó ismeretség volt csupán.6 Gulácsy Szűz u. 3. szám alatti padlásműtermének baráti köréhez tartozott Remsey Gizella is, sőt a festészet iránt már erős vonzalmat tápláló öccsét, Remsey Jenőt is ő vezette be Gulácsy, Erdei Viktor, Nagy Balogh János festőművészek, Fülep Lajos művészettörténész Szűz utcai művésztársaságába, akik heti rendszerességgel találkoztak ott. Közöttük kezdett el autodidakta módon festeni.7 A,Visszautasítottak” a Greshamben Remsey Jenő első sikerei A Szűz utcai műteremtől időben kissé visszalépve említást érdemel, hogy az apa nélkül maradt Remsey család megélhetési gondjai miatt a legidősebb fiú, Remsey Jenő gyerekvállára is nagy teher nehezedett: délutánonként tanulás helyett kecskét őrzött a közeli angyalföldi mezőn, majd két évig mosogatni járt egy módosabb családhoz.8 Miután 1905- ben leérettségizett, négy évig tisztviselőként dolgozott, hogy könnyítsen édesanyja terhein, de közben eljárt az Iparrajziskola esti tagozatára. Szociális érzékenysége, amely végigkísérte egész életén át, részben fiatalkori személyes élményekből táplálkozott és már korai műveinek témaválasztásában is megmutatkozott (Az iga, 1905; Proletárok, 1906; Félkegyelmüek, 1912; Sebesültszállitás, 1915; Máramarosi menekültek, 1916; Rőzsehordó asszony, 1916). A Gresham palotában 1909-ben kiállítást rendeztek azok a művészek, akiknek beadott alkotásait a Műcsarnok kizsűrizte. A „Visszautasítottak” között volt Remsey Jenő is. Erőt és egyéni hangot sugárzó képeivel kapcsolatban írta Bölöni György, hogy „...a párizsi Independents Salon lázas napjaiban érezzük magunkat: színek és formák legradikálisabb stilizálása folyik nála* De nemcsak Bölönire gyakorolt mély hatást Remsey. A finnek híres festője, a Kalevala illusztrátora, az éppen Magyarországon tartózkodó Akseli Gallen- Kallela olyan tehetségesnek ítélte a huszonnégy éves festőt, hogy közbenjárására került Gödöllőre hároméves állami ösztöndíjjal, s még ugyanebben az évben a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete, közismert nevén a KÉVE is tagjai közé választotta. Az egyesület révén azután számos hazai és külföldi kiállításon szerepeltek művei. 6
