Kopin Katalin: Kilenc évtized a művészet vonzásában. Pirk Jánosné Remsey Ágnes (1915-2010) és a Remseyek - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 33. (Szentendre, 2011)
Művészeti törekvések és reforméletmód a gödöllői kolónián. Körösfői-Kriesch Aladár és köre A gödöllői kolónia szellemi vezetője, Körösfői-Kriesch Aladár (1863-1920) huszonkét évvel volt idősebb Remseynél, a kolónia másik meghatározó személyisége, a festő, grafikus, mozaik- és üvegkép-tervező Nagy Sándor (1869-1950) pedig tizenhattal. Mindketten ismert, külföldi tanulmányutakat megjárt, rendszeresen kiállító, neves és kitüntető díjakkal rendelkező, megbecsült művészek voltak. Kriesch Aladár „egy atyai ember volt, egy nagy keresztény és nagy szocialista és egy nagy művészlélek, akiben az a vágy bontakozott ki, hogy ők egy magyar reneszánszot fognak előkészíteni (...) Az egész magyar társadalom át volt hatva már a reform gondolatoktól, sőt a szocializmustól is (...) a szecesszió nemcsak festői és képzőművészeti forradalmat akart, de társadalmi átalakulást is.”" Körösfői-Kriesch Aladár karizmatikus egyénisége pár év alatt egész művészgárdát vonzott Gödöllőre. Itt lakott húga, a festőművész Kriesch Laura férjével, Nagy Sándorral, Moiret Ödön szobrász, Zichy István, Frecskay Endre, Erdei Viktor festőművészek, Juhász Árpád, a bácskai Zomborról származó festő és grafikus, Raáb Ervin festőművész, Sidló Ferenc szobrász és felesége, a szőnyegtervező és rajzoló Undi Carla és nővére, a többféle művészeti ágban tevékenykedő Undi Mariska. Leo Belmonte svéd festő Párizsból költözött családjával Gödöllőre, és már itt tökéletesítette a magával hozott gobelin technikát.12 A Frey nővérek, Rózsa (1887-1975) és Vilma rajztanító (1886-1974) a Bácskából, Zomborról jöttek Gödöllőre, Körösfői újsághirdetésére, amelyben művelt lányokat keresett a szövőiskolához.13 Amikor tehát Remsey Jenő 1909 őszén Gödöllőre érkezett, a szövőműhely az Országos Iparművészeti Iskola tanműhelyeként már öt éve működött. Ott dolgoztak a Frey nővérek is. Remsey Jenő és Frey Vilma 1912-ben kötött házasságából négy gyermek született: Remsey Ágnes szőnyegtervező, bábkészítő, író és akvarellfestő (1915-2010), Remsey Iván festő és nemzetközileg ismert bábművész (1921-2006), Remsey Gábor zenész és grafikus (1925-1999), Remsey András (1929— 2011) zenész, grafikus, néprajzi és burleszk filmek készítője. A gödöllői kolónia a hazai művésztelepek között egyedülálló volt abban, hogy tagjait azonos életfilozófia és erkölcsiség, rokon művészeti hitvallás és a század elején tért hódító reforméletmód kötötte össze. „A kolónia élete többsíkú volt. Remsey Jenő családja körében Gödöllőn, 1925 Nem szorítkozott a művészi munkára, bár az természetesen nagyon lényeges volt, de itt az életmód is fontos szerepet játszott. A fennálló polgári életrenddel ellentétben ők egy u. n. reforméletet éltek, ami kiterjedt a táplálkozásra, sportra, azután a színházlátogatásokra, könyvek figyelemmel kísérésére, folyóiratok járatására, olvasására. Egy széles spektrumú életszemlélet volt az, ami mindnyájukat ebben az irányban befolyásolta (...) a lakberendezést is a saját Ízlésüknek és felfogásuknak megfelelően alakították (...), a nők a telepen u. n. reformruhában jártak, ami azt jelentette, hogy levetették a fűzőket (...) nem hordtak se kalapot, se kesztyűt, a szoros, magas szárú cipőket mellőzték, helyettük sarukat csináltattak (...) úgy akartak példát adni, hogy ők egymás 7
