Kopin Katalin: Kilenc évtized a művészet vonzásában. Pirk Jánosné Remsey Ágnes (1915-2010) és a Remseyek - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 33. (Szentendre, 2011)
A Remsey család bábozás közben, Remsey Iván, Remsey András, Remseyné Sípos Ilma, Remsey Gábor, Remsey Jenő (balról-jobbra), 1947-53 között nemlétezővé nyilvánítják.18 A teljes amnézia olyan bábos törekvésekről és személyiségekről nem vett tudomást, mint Blattner Géza, Rév István Árpád, a Hincz család vagy Kemény Henrik. Az 1950-es években az Állami Bábszínház előtt egyedüli követendő példaként Szergej Obrazcov, a moszkvai Állami Bábszínház vezetője állt.19 A hivatalos kultúrpolitika, melynek egyik szócsöve az 1950-ben alapított Művelt Nép című sajtóorgánum volt, a bábjátszást szovjet mintára „erős politikai fegyverként” kívánta használni.20 Ennek érdekében a Népművészeti Intézet a „kibontakozó kultúrforradalom" jegyében országos bábmozgalmat hirdetett a lap hasábjain, melynek támogatására és erősítésére bábjátszó értekezleteket, járási kultúrversenyeket, bábbemutatókat rendezett.21 Az 1950-es években az államilag támogatott és irányított országos bábmozgalom ideológiai szabályozására számtalan bábos kiadvány látott napvilágot, ám ezek többsége csupán propagandacélokat szolgált. A kultúrházak és üzemek berkeiben létrehozott bábjátszó csoportok a „kulturagitáció” eszközévé váltak. 1951-ben a bábjáték feladatát így fogalmazzák meg: „A bábjáték igen alkalmas arra, hogy leleplezzük, meggyülöltessük az ellenséget, kifigurázzuk a lemaradókat, a bürokratákat, megmutassuk, hogy a maradiság ellenségeink szövetségese."22 Művészeti-esztétikai szempontok érvényesítését tehát nem várták el a vidéki amatőr bábjátszóktól, annál inkább az „eszmei-politikai”, valamint „pedagógiai” irányultságot. Jól érzékeltetik a Népművészeti Intézet elvárásait az alábbi sorok: „Az ózdi vasgyár bábjátszói kijártak a begyűjtési kampány során a környező falvakba; a bábuk »kikiabálták« a lemaradókat és az egyik községben már másnap sokmázsa gabona mutatta munkájuk eredményét. Köszönőlevelet is kaptak érte a pártszervezettől - erre a legbüszkébbek. Üzemükben is »kijátszottak« egy lustát, aki azóta élmunkás lett."23 Természetesen éles határvonal húzható a felülről irányított, vidéki tömegszervezetek keretein belül létrejött amatőr bábjátszó csoportok és az Állami Bábszínház színvonala és teljesítménye között. Az 1950-es években, Bőd László igazgatása alatt érdekes folyamat indul el az Állami Bábszínházban, a szakmai közéletből kiszorított, formalistának kikiáltott művészek gyülekezőhelye és menedéke lett a bábszínház műhelye. Jakovits József (1909-1994), Márkus Anna (1922), Bálint Endre (1914-1986), Ország Lili (1926-1978) kezdetben Kashnur, Kínai, Fantom bábfigurák a Gólyakalifa című bábjelenetből, 1950 k. 22
