Kopin Katalin: Kilenc évtized a művészet vonzásában. Pirk Jánosné Remsey Ágnes (1915-2010) és a Remseyek - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 33. (Szentendre, 2011)
pesszimizmus, haragos fájdalom, torzító keserűség...”, majd így folytatta: „Csak meg kell nézni, miket fest. Emberi nyomorultakat: koldusokat, félkegyelmüeket, rongyos embereket, vergődő lelkeket. Egész Gorkij-galéria kitelnék festményeiből, csakhogy az ember nem Gorkijra gondol láttukra, hanem valami magasabb rendűre, a részvétnek és a szánalomnak valami olyan patetikus nagy ábrázolójára, kiben a fájdalom is mint nagyság keletkezik...”21 Bár Elek Artúr értette Remsey érzelmi és gondolati motivációját, az akkor harmincöt éves művész mégis nyílt levélben reagált a megjelent kritikára. írásában átütő erővel fogalmazta meg alkotói hitvallását, amint az itt következő részletből is kitűnik: „Az emberén előttem különös, szinte sugárzó szentség színében jelenik meg, akkor is, amikor mások csak a rútságot, s a súlyos Karmák arculat eltorzító fintorát látják. (...) Így azt gondolom, nem pesszimista, hanem optimista művészet az enyém, mert én az emberi fönnség szeretője s keresője vagyok, s a világnézeti bázis, melyre dolgaim épülnek, szemmel láthatólag s kétségtelenül a legnagyobb jó, az örök hatalmú lelkiség szeretete. (...) Világnézet, magasabb rendű erkölcs, jó szándék embertestvéreinkkel szemben - ezek nélkül maradandó művészi munkák nem alkothatok."22 Remsey Jenő az 1909-től, első bemutatkozásától haláláig eltelt hét évtized alatt rendszeresen szerepelt hazai és - a II. világháborúig a KÉVE művésztársulat tagjaként - külföldi kiállításokon. Már fiatalkori munkáit elismerések kísérték, példa erre a hároméves gödöllői ösztöndíj (1909), a bécsi vadászati kiállításon kapott kitüntetés (1910), a később elnyert Beretvás Hugó-díj (1910 vagy 1916),23 a székesfőváros jubileumi nagy díja (1916 k.) és a székesfőváros díja (1922). A szakmai elismertség későbbi, I. világháború utáni példáit egy hősi emlékmű pályázaton nyert aranyérem (1924) és a Benczúr-díj (1944) jelentik. De ugyanide tartoznak a jelentős megbízások is, például a New York-i Világkiállításon (1938) bemutatott, Győr városa által megrendelt nagyméretű gobelin, vagy a közel száz méteres freskó, amelynek elkészítésére a Lónyai utcai református főgimnáziumtól kapott megbízást (1942-1943).24 Agödöllői művésztelep második generációjának vezéralakja, Körösfői Kriesch Aladár és Nagy Sándor művészeti-etikai értékrendjének őrzője és folytatója, Remsey Jenő sokoldalú és haláláig termékeny művészi pályafutása során - amint arra fia visszaemlékezett - „festett portrét, freskót és történelmi képet, készített rézkarcot, nyert szoborpályázatot, tervezett szőnyeget, gobelint, még zászlót is, alkotott több sorozat színes ablakot, írt verseket, drámákat és esztétikai cikkeket, szerkesztett folyóiratot és illusztrált könyveket, létesített egy állandó kiállítási helyiséget Budapest szívében... (Apám korában az »Új Szalon« nevet viselte, később Szalmássy Galéria lett a neve...), megalapította a Spirituális Művészek Szövetségét, szabadtéri játékokat szervezett és bábszínházát hozott létre Gödöllőn, »Arany Akció« címmel kidolgozott egy, (...) [a] műkereskedelem magas színvonalát biztosító képértékesítési rendszert, szinte hihetetlen, hogy alkotásban, szervezésben mi mindenre futotta hitéből, erejéből A gödöllőiek harmadik generációja: Remsey Iván, Remsey Gábor és Remsey András Remsey Jenő életművéhez - személyes műveinek megalkotása mellett - elválaszthatatlanul hozzátartozik a kitűnő pedagógiai érzék, az önzetlen szülői szerepvállalás, a művészi önkifejezés előtti mély tisztelet, amellyel mind a négy gyermekében felszínre segítette, majd bátorítólag fenntartotta és fejlesztette a magukban hordozott alkotó erőt. Agödöllői, Erdő utcai házban a szülők nyitott szemlélete kitűnő táptalajt nyújtott a gyerekek orientálódásához a művészetek felé, ami azt eredményezte, hogy egész életükben oldottan és nagy kreativitással mozogtak a képzőművészet, az iparművészet, a zene, az irodalom, a bábjáték és a színjátszás, a filmezés területén. A régi gödöllői hagyományokat őrizve, életformájukká vált, hogy sok mindent együtt, közösen illetve egymás hatása alatt csináltak: bábozást, 9
