Csukovits Anita (szerk.): "Több nyelven, egy akarattal…"Népi és nemzetiségi kultúra a Kádár-korszakban (Szentendre, 2011)
AZ 1980-AS ÉVEK Az 1980-as évek már a hanyatlás korszaka, amikor a népi kultúra tematikája visszaszorul és sablonossá válik a Pest Megyei Hírlap hasábjain. A cikkek hangvétele és tematikája a hetvenes évek sémáját követi, de már nem tud újat hozni, igaz, a fesztiválok sem. Az újságíró írhat arról, milyenek voltak a régi húsvétok, szüretek, farsangok... A népi kultúra emlékezetének ismert és ismeretlen őrzői az évek során lassacskán elfogytak. 1984-ben elhunyt Vankóné Dudás Juli is. A falvak hagyományos tárgyi anyaga múzeumokba, használtcikk-kereskedőkhöz, gyűjtőkhöz, vagy külföldre kerül. A mind magasabbá váló árakkal való versenyt a múzeumok egyre kevésbé győzik, a múzeumba való bekerülés dicsősége már a múlté. Az 1980-as évek első felében még gyarapszik a tájházak hálózata (Isaszeg, Iklad, Kemence, Nagybörzsöny), de egyre kevesebb pénz jut a fenntartásukra, pedig meszelni kellene, kijavítani a vályogot, a zsuppot. A fiatalok érdeklődése is más irányba fordul, a falusi fiatalokat jobban érdekli a tv-műsor, a diszkó - a népi kultúra iránt érdeklődők pedig a még szinte ismeretlen, ősibb elemeket őrző Erdély felé veszik útjukat. A szakma a néprajz huszonnegyedik órájáról ír és beszél, de ez csak szűk kört érdekel. A Kádár-korszak végnapjaiban az emberekre súlyosabb, a mindennapjaikat meghatározó problémák sokasága zúdul a napi hírekből. A népi kultúra minden téren háttérbe szorul. A Kádár-korszak egyaránt sokat tett a népi kultúra bizonyos elemeinek megszüntetéséért és megismertetéséért. A munkásosztállyal szövetséges parasztság életét és kultúráját a nómenklatúra nem értette, nem voltak képes egységes egészként kezelni. Bizonyos elemeit - kiválogatva - haladó hagyományként követendő példaként állították mindenki elé, de ideológusok és kultúrpolitikusok állapították meg, mi a megőrzendő, illetve mi az elvetendő-kigyomlálandó giccs vagy babona. A korabeli sajtó a szócső szerepét kapta, de az 1970-es évektől kezdve a tudósítások hangneme a sablonoktól elmozdult a tárgyszerűség és a szakmaiság irányába. A Kádár-korszak sajtója minden fontos, a népi kultúrát érintő vidéki és városi eseményről tudósított, így korabeli híradásai immár forrásértékűek. A nagybörzsönyi tájház épülete I PMMI Tragor Ignác Múzeum Fotótár, Vác 55
