Csukovits Anita (szerk.): "Több nyelven, egy akarattal…"Népi és nemzetiségi kultúra a Kádár-korszakban (Szentendre, 2011)

Május 1. Pomázon I 1950-es évek vége I PMMI Ferenczy Múzeum Fotótár; Szentendre

politikát volt hivatva nem kizárólag külföldön népszerűsíteni. Magyarországon ennek a népies politikának volt egyfelől látványos eleme a matyó viselet elburjánzása, a Gyöngyösbokréta állami mozgalom látványos produkcióinak felfutása, illetve Kovács Imre népi írónak az elítélése. A látványosan népieskedö politika egyszerre félt a néptől, és a népről szóló (szociográfiai) irodalomtól. E politika eszköze és tárgya csakis egy látványosan népies absztrakció lehetett, nem maga a nép.

Ez a kettősség továbbélt az 1945-ös fordulatot követően, és különösen a népi demokráciának elnevezett pártállami diktatúra 1949-et követő bevezetése után. Az absztrakt „nép” mint hivatkozási és legitimációs alap újból látványos politikai látványelemmé vált egy olyan rendszerben, amely látványosan tagadott meg mindenféle kontinuitást az 1945 előtti rendszerrel. Az új rendszer nagy és látványos politikai vállalkozása volt az 1949-es választások megszervezése s lebonyolítása, amelyben a Rákosi Mátyás elnökölte Magyar Függetlenségi Népfront - diszkreditált, illetve betiltott ellenjelöltek nélkül - 96,2%-os „győzelmet" szerzett. A Magyar Dolgozók Pártja által kreált álnépfront képviselői még a választási győzelem évében megszavazták Magyarország valóban sztálinista alkotmányát. Ezt követően az új rendszer is megteremtette a maga Gyöngyösbokrétáját, nem múlhatott el rituális ünnepség vidám népitáncosok szereplése nélkül. 1951-ben, szimbolikus aktusként megalakították az Állami Népi Együttest.

Az a látványos, népfrontos politika, amelyik az 1956-os népi forradalom leverését követően berendezkedő Kádár-rendszer egyik külföldre s belföldre egyaránt sikeresen eladható termékévé tette a népi-nemzetiségi folklórt, mely a hatvanas évek végétől permanens - s a televízióban is látványos - folklórfesztivál formájában élőként szimulálta e politika népi-nemzetiségi gyökereit, már az ún. ötvenes években is megjelent igényként-vágyként a nagypolitika csúcsain e rendszer számos eleméhez hasonlóan. Nyilvánvaló módon a Magyar

13