Csukovits Anita (szerk.): "Több nyelven, egy akarattal…"Népi és nemzetiségi kultúra a Kádár-korszakban (Szentendre, 2011)
Dolgozók Pártja is igyekezett fantomtömegekre hivatkozva, látványos mozgalom-pótlékokkal eltakarni az egyre nyilvánvalóbb politikai tényt: a milliós tagságra és össznépi támogatottságra hivatkozó politikai vezetés hatalma intézményesedésével megszüntetett mindennemű mozgalmiságot önmagán belül is, s adminisztratív módon beszüntette az egyéb önszerveződő egyesületeket. Az önmagát népinek hazudó, ám a valóságban mind a néptől, mind saját párttagságától, lehetséges politikai bázisától is elidegenedő pártvezetés felülről igyekezett létrehozni a diktatórikus, elidegenedett uralmát látványosan legitimáló, fantomtömegekre hivatkozó fantomszervezeteket. Ezek látványos kampányokkal s politikai (hűség-) nyilatkozatokkal szimulálhatták működésüket (ami nem azonos a formális létezéssel), magát a mozgalmiságot, amire a rendszer vezetése egyrészt a genezisétől kezdődően hivatkozott, másrészt pedig - Lenin óta ez is a hatalomra került bolsevik típusú államszocialista rendszerek sajátossága - épp létükkel jelezték: a rendszer nem tűri a valódi mozgalmakat, a mozgalmiságot. Funkciójuk a rendszer kódolt duplabeszédűségéből fakadó módon az volt, hogy létező mozgalmi szimulákrumként a mozgalmak működésének lehetetlenségét, ellehetetlenítését, tiltását látványosan rejtsék el. A nagy szimuláció központi látványos szerve a népfront volt a rendszer genezisétől kezdődően, hisz maga a proletárdiktatúrának nevezett rendszer formálisan népfrontos akaratból - szavazás útján - intézményesült a hatalomban. Az 1949-es Népfrontot már 1954-ben átnevezték Hazafias Népfronttá. Az egykoron leszalámizott koalíciós pártok formális maradékai helyett már csak egy politikai párt, a Magyar Dolgozók Pártja szerepelhetett - legelső és vezető helyen - ebben az új formációban. Rajta kívül a korporativ rendszer megbízhatóan 14 Vácbottyáni menyecskék viseletben I 1970-es évek I PIAMI Tragot Ignác Múzeum Fotótár, Vác
