Csukovits Anita (szerk.): "Több nyelven, egy akarattal…"Népi és nemzetiségi kultúra a Kádár-korszakban (Szentendre, 2011)

mibenléte (formája, tartalma és helye) sem maradhatott titokban: fesztiválokat, kiállításokat, múzeumokat jelentett. Ebben az értelmezésben a hazafiasnak és népfrontosnak látszódni akaró politika egyszerre töltötte be a múzeumi látványként felfogott népi-nemzetiségi kultúra rendezőjének, nézőjének és egyben teremőrének a szerepét - a szövetségi politika látványos, népi-nemzetiségi szimulálása mellett.

A nemzetiségek muzeális kirakatszerepe nem egy akár véletlenül is kiválasztható újságcikkből vezethető le. Ez a határozott látványpolitika folyamatosan előbukkan a korszak vonatkozó forrásaiból. Az 1972-es, szentendrei Pest megyei nemzetiségi fesztivált öt évvel követően a megyei napilap már a megyei nemzetiségi politikai koncepció sikereiről számolt be A kultúra - közös kincs című cikkében. Az írás legfontosabb állítása az volt, hogy „egyre gazdagodik a Pest megyében élő három - német, szlovák, délszláv - nemzetiség kulturális élete”. Ezt a kategorikus állítást olyan, az 1977-es év első felében megrendezett eseményekkel illusztrálta a cikk szerzője, mint a területi délszláv kultúrverseny döntője Tökölön, tanácskozás Szentendrén a délszláv műemlékek megóvásáról, német járási műsor Dunaharasztiban. Folklórműsorok, versenyek, műemlékek voltak azok a politika által látványosan felmutatott jelenségek, amelyekben a nemzetiségek nemzetiségi mivoltukat megélhették, megmutathatták. A megyei - helyesnek és követendőnek bemutatott - nemzetiségi politika sikereként könyvelte el a cikk a tököli délszláv folklóregyüttes vendégszereplését Eszéken, s hogy Törökbálinton a nemzetiségi óvónők tanácskoztak. Ugyan nemzetiségi óvodák nem voltak a megyében, de nemzetiségi óvónők már találtattak akkora számban,

11

Lakodalmas nép Csőváron I 1960-as évek I PMAAI Tragor Ignác Múzeum Fotótár, Vác