Mazányi Judit: Egytől egyig szita. A Szentendrei Grafikai Műhely 30 éves jubileumi kiállítása, 2010. július 9 - augusztus 22. - PMMI Ferenczy Múzeum kiadványai 30. (Szentendre, 2010)
felújítandó épülete lett kiszemelve. Az intézmény közművelődési, művészetpolitikai és művészeti nevelési célok megvalósítását kívánta szolgálni, hat különböző funkciót egy tető alá szervezve. A városi iskolák rajzóráit épp úgy itt szeretné megtartatni a tervezet szerzője, mint ahogy lehetőséget látna képző- és iparművészeti szakkörök, illetve a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja (Művészeti Alap) által fenntartott kollektív műhelyek - köztük grafikai műhely - továbbá a múzeum restaurátorműhelyének és saját képzőművészeti filmarchívumon alapuló vetítőtermének a működtetésére. Ezen felül olyan múzeum jöhetne létre, amely a Szentendrei Szalon keretében a város művészetének 50 éves történetét átfogó kiállításon mutatná be. E múzeumnak részét képezhetné egy megyei műtárgybankon alapuló kortársművészeti elő-múzeum (ahol a művek tulajdonjoga átmeneti státuszba kerül az alkotói és múzeumi tulajdon között), valamint az akkori testvérvárosi kapcsolatokra épített nemzetközi gyűjtemény. Azt, hogy a XXI. század múzeumának prototípusaként elképzelt, nagyszabású terv kidolgozott változatban eljutott-e a politikai döntéshozókig, nem tudjuk. Arra azonban, hogy az elképzelés a művészek körében meggyökeresedett, éppen a közel negyed századdal később, kezdeményezésük alapján létrejött MűvészetMalom a bizonyíték. A tervezetből világosan kitűnik, hogy szerző a civil önszerveződés polgári hagyományaira alapozva a helyi művészeti élet egészét átfogó autonómiára törekszik az iskolai vizuális oktatástól az alkotások létrejöttét elősegítő körülmények megteremtésén át a művek közönséghez juttatásáig. Mindemellett a szöveg fordulatai arra utalnak, hogy a tervezet szerzője megkísérli az elképzelést a szocialista kultúrpolitika aktuális célkitűzéseivel összhangba hozni, illetve összhangban láttatni. A politikai hatalom minden civil kezdeményezéssel szemben tanúsított, fóbiával határos, kezdetben rettegésének, majd később idegenkedésének következményét a szentendrei művészeti élet történetének több pontján is megtalálhatjuk, melyre csak röviden utalunk két példával. A Régi Művésztelephez kapcsolódó Szentendrei Festők Társasága a művészek önszerveződéséből jött létre 1929-ben, és belső autonómiáját egészen a civil szervezeteknek a Rákosi-diktatúrában történő totális felszámolásáig megtartotta.3 Ennek az autonómiának utolsó morzsájaként azonban még évekre fennmaradt az a szokás, hogy a telep új tagjait általában maguk a művészek választották meg. Más jellegű, már a kortárs ellenkultúra talaján létrejövő, civil kezdeményezés volt a fiatal, autodidakta művészek spontán ötleteként a Templom-dombon, 1968-ban induló4 szabadtéri tárlatok sora. Az 1970- ben nyilvánosan megtartott ún. Nalaja5 happeningje miatt az önszerveződő csoportosulás működését először büntetőjogi eljárással akadályozták, majd 1973-ban a városi tanács a hivatalos kulturális struktúrába kanalizálta a mozgalmat a városi József Attila Művelődési Központ felügyelete alá helyezve. így született meg a Vajda Lajos Stúdió,6 melynek pincekiállítóhelyén, mint egy kalitkában, a madár szabadon énekelhetett.7 A műhely létrejötte A művészek által indított, újabb kezdeményezés szintén 1977-ben fogalmazódott meg, és apropóját a PMKK által már megvásárolt nyomdagépen túl a szentendrei Fő (akkori Marx) tér 20. sz. alatt álló, értékesítésre szánt, magánkézben lévő műemlék jellegű épület nyújtotta,8 amelynek birtokba vételét tűzték ki célul. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének (Szövetség) postázott javaslat - nyilván az épület méretéhez alkalmazkodva - már szerényebb elképzeléseket tartalmaz. Eszerint helyet kapna benne a Szövetség Területi Szervezetének központja, a Szövetség bemutatóterme, egy kollektív grafikai műhely (rézkarc, szita- és linónyomat készítésére), továbbá olyan, közművelődési feladatokat szolgáló, egyéb szervezetek, mint a Pest megyei Művészetbarátok Köre, a szentendrei Műemléki Albizottság, vagy egy építészeti - lakberendezési tanácsadó, valamint a már korábbi tervben is szereplő műtárgybank. A műtárgybank anyagából összeállított vándorkiállítások ötlete egyébként párhuzamba állítható a Népművelési Intézetben dolgozó Bak Imrének és Fábián Lászlónak pár évvel korábbi kezdeményezésével, 14
