Mazányi Judit: Egytől egyig szita. A Szentendrei Grafikai Műhely 30 éves jubileumi kiállítása, 2010. július 9 - augusztus 22. - PMMI Ferenczy Múzeum kiadványai 30. (Szentendre, 2010)

amikor szitamappákat kívántak a művelődési házakba telepített kisgalériák kiállításain bemutatni. A művészeti központ létrehozásának indoklásából világosan kitűnik, hogy az eddig létrejött intézményekben a közel 50 főre növekedett városi művészcsoport tagjai nem érzik otthon magukat, a PMMI kiállítóhelyeiről azt mondják, hogy azok csak a reprezentatív programok kielégítését szolgálják. A szöveg alapján egyértelmű az is, hogy a művészek nem a politikai hatalom eszközeként kívánják beteljesíteni a tervezett kulturális célokat, hanem azt várják, hogy a politikai hatalom a rendelkezésére álló eszközökkel és lehetőségekkel a művészeket és művészetet szolgálja. A művészek pár nappal később hasonló tartalmú levelet küldenek a Művészeti Alaphoz9 (és feltehetően a Művelődési Minisztériumba is), gyors döntésre kérve a szervezet vezetőit a nevezett épület megvásárlásának tárgyában, tekintettel arra, hogy sem a megyének, sem a városnak nincs forrása annak megszerzésére a folyamatban lévő szentendrei kulturális beruházások következtében. A Művészeti Alap igazgatójának, Vészits Ferencnek10 nem éppen gyors, körülbelül jó félévvel későbbi válaszából kiderül, hogy személyes és telefonon történő egyeztetések zajlottak, ennek ellenére az Alap mereven elzárkózik a rendkívül leromlott állagú épület (összességében szerintük 3-3,5 millió Ft-ot kitevő) megvásárlásától és felújításától. Ezt az összeget egyébként a Szentendrei Galéria'1 építéséhez adják hozzá, felsőbb szinten született döntés alapján.'2 A Fő téri épületet mindeközben a magyar állam 1977 decemberében kisajátítja, és átadja 2 millió forintért13 a kezelői jogot a városi tanács művelődési osztályának,14 amely az épületben kisegítő iskolai osztályt és társadalmi ünnepek szervezésére szolgáló irodát működtet. A Műhely Archívum 1978. július 24-én kelt következő irata az adott épületre vonatkozó, a Szövetség Területi Szervezetének akkori titkára, Farkas Ádám által aláírt és a városi tanács igazgatási osztályának címzett, bérleti kiutalás iránti kérelem, amely szerint a bérleményt grafikai műhely és művészeti alkotások árusítása céljára kívánják hasznosítani. Ezzel kapcsolatban születik egy senki által alá nem írt helyiségbérleti szerződés, amely a városi tanács művelődési osztálya és a Szövetség Területi Szervezete között jött volna létre, de már csak az épület emeleti helyiségében létrehozandó grafikai műhelyre vonatkozna a bérleti viszony, annak 1979. január elsejei megkezdésével.15 Vajon milyen személyesen vagy telefonon bonyolított háttéregyeztetések zajlottak, melyeknek eredményeként az állítólag pénzszűkében lévő város mégis megszerzi az ingatlant a saját céljai megvalósítására, hogy azután gyorsan a Szövetsége Területi Szervezetének utalja ki? Ezt követően miért hiúsul meg a használatba vétel? Mindez kiderül a következő iratok néhány megfogalmazásából.

1979 februárjában Bihari József, a PMKK akkori igazgatója a megyei pénzügyi osztály vezetőjéhez írt levelében megemlíti, hogy bár az 1979-es költségvetés készítésekor még nem lehetett előre látni, de aktuális új feladatként jelentkezik a grafikai műhely létrehozásának és fenntartásának költsége, amelyet a költségvetésben pótelőirányzattal kell biztosítani. A műhely létrehozását a Pest megyei Tanács, az MSZMP Pest megyei Bizottsága, a Művészeti Alap és a Szövetség is támogatja.16 Egy 1979 május közepi, Farkas Ádám művészeti titkár által összeállított költségvetés után17 a hónap végén. Békés György, a PMKK mb. igazgatója által aláírt, ugyancsak a megyei tanács pénzügyi osztályának szóló levélben a következő megfogalmazás olvasható: „A megyei pártvezetés a városi vezetéssel egyetértésben a megye művelődésének a központjában, Szentendrén a múzeumi hálózat bővítése és az országos érdeklődést kiváltó művészeti élet gazdagítására kezdeményezte a Szövetségnél és a Művészeti Alapnál a grafikai műhely létesítését. A párt és állami vezetés a műhely alapításával szeretné a szentendrei iskolát bekapcsolni az ország képzőművészeti áramkörébe, gazdagítani akarja a képzőművészet közművelődési funkcióját, lehetőségeit, és más iskolához tartozó művészek meghívásához is ezzel akar lehetőséget teremteni."18 A bábból megszületik a pillangó: a művészek civil kezdeményezéséből így lesz a hatal15