Csukovits Anita (szerk.): "Memento mori". A PMMI Tragor Ignác Múzeum"Memento mori"állandó kiállításának foglalkoztató füzete (Szentendre, 2009)
A temető, ma ismert formájában a 18-19. század terméke. Az antikvitás magas temetési kultúráját követően a kereszténység kezdetén csak a pápának járt megjelölt sír, a többiek névtelen, jeltelen sírban nyugodtak. A 10. századtól kezdve illette csak meg az előkelőket az egyéni sír kiváltsága, de a köznépre ez még nem vonatkozott. A 14. századra jutott el az európai polgárság az önérvényesítésnek arra a fokára, hogy jelzett, sírkővel ellátott sírban pihenjen. A 17. századra kialakult a templomba, templomkertbe temetés rendje. Az előkelők a templom talapzatába, vagy kápolnába temetkeztek, s a rangjukat a főoltárhoz való közelségük jelezte. A nemeseket, polgárokat és a közrendűeket a templomkertbe temették. A17. század előtt épült templomokban a hely korlátozott volt, a városok mindenütt körülfogták a régi temetkezőhelyeket, terjeszkedni csak lefelé lehetett. Hatalmas földalatti kriptalabirintusok keletkeztek ekkortájt. A kripták azonban 100 év alatt megteltek. Az egészségügy is sokat fejlődött, így a zsúfolt kripták, állandóan újrabontott sírok sokakból panaszokat váltottak ki. Az abszolút uralkodók első egészségügyi rendelkezései közé tartozott a temetkezés áldatlan állapotának megszüntetése. Mária Terézia elrendelte a temetők lakott területen kívülre helyezését, s a kripták fülkékre osztását és befalazását. II. József megtiltotta a kriptába temetést is, de a rendeletnek nem volt foganatja. Rendeletének nagy részét hamarosan visszavonni kényszerült kegyeletet lábbal tipró rendelkezései (pl. az újrafelhasználható községi koporsó, a zsákba varrt ruhátlan holttest mésszel leöntése) miatt. Vác egyetlen középkori temploma nagyon rossz állapotban volt a török kiűzésekor. A városba költöző szerzetesrendek röviddel ideköltözésük után nagyarányú templomépítésbe kezdtek. A templomok mindegyike alatt kriptát alakítottak ki. A domonkosok torony alatti kriptájába az első betemetés 1731-ben történt. Kezdetben csak a rendtagok és a rendet adományokkal támogató családok tagjai kerülhettek a kriptába, majd a templom a felsővárosi német, magyar és szlovák polgárság temetkezőhelye lett. A kripta használata 1808-ig folyamatos volt, közben többször megtelt, átrakásra került. A ravatalozás a háznál történt, a gyászszertartás a háznál és a templomban. Az elhunytak többségét saját ünnepi viseletében temették el. A fiatal lányokat, asszonyokat és a gyermekeket különösen gazdagon díszítették szalagokkal, virágokkal, koszorúval. A halott eltakarításának menete az alábbi lehetett: a halál beálltának megállapítása, a holttest felkészítése (mosdatás, fésülés, borotválás, öltöztetés), ravatalállítás, ravatalozás, halál hírül adása-harangozás, sír előkészítése, koporsókészíttetés, sírjel-készítés, halottnézés, siratás, virrasztás, koporsóba tétel, koporsó lezárása, halott házból való kivitele, búcsúztatás, kikísérés, sírba tétel, otthon a halott nyomainak eltakarítása, tor. A RAVATALKÉP ALAPJÁN ÁLLAPÍTSD MEG, MILYEN GYÁSZRA UTALÓ TÁRGYAKAT ÉS KIEGÉSZÍTŐKET HASZNÁLTAK A SZERTARTÁS ALKALMÁVAL! ................................................................................ TÓT KAROLIN ÁRVA LÁNY TEMETÉSE 9 FORINT 12 FILLÉRBE KERÜLT. MILYEN KÖLTSÉGEK MERÜLTEK FEL A TEMETÉSKOR? ............................... MIBE KERÜLHETETT EGY GAZDAG POLGÁR TEMETÉSE? Jankovich Antalné a ravatalon (Xantus János Múzeum, Győr) Művirág koszorú Díszített ravatal Temetési kereszt
