Ruzsa György: Bronzba zárt áhítat. Az orosz fémikonok művészete és teológiája (Szentendre, 2009)

A magyar kapcsolatok kérdéséhez

dúcról nyomtatott szertartáskönyvek, ötvöstárgyak és valószínűleg öntöttréz ikonok is.

Az érdekesség kedvéért, és persze az ügy fontosságának okán is, érdemes megemlítenünk egy - igaz, témánkhoz lazán kapcsolódó - kérdést.

Ausztria-Magyarország területén az ószertartásúaknak avsztrijci {osztrákok] néven pópás szektája alakult ki. Ez viszonylag későn történt, nevezetesen 1846-ban, amikor is sikerült megtalálni főpapjukat Amvroszij171 szarajevói metropolita személyében. Amvroszij metropolitát ikonon is ábrázolták, melynek reprodukcióját a Cerkov folyóirat 1913-ban közölte.181 Az ikonon a metropolitát főpapi ornátusban, áldásosztóan pásztorbottal, enkolpionnal és ezüstkereszttel ábrázolták.

Az 1850-es évek végére az „osztrákoknak” már több, püspökkel irányított egyházmegyéje volt Oroszországban. 1857-ben alakult meg a permi ószertartású püspökség, 1862-ben pedig ebből kivált a tobolszki és a szibériai püspökség. Az „osztrákokat” sok gazdag moszkvai kereskedő is támogatta. A moszkvai „osztrákok” közül Rahmanov és Szoldatyenkov nagy ikongyűjteményükkel váltak híressé. Az „osztrákok” számára vagy körében bizonyára számos fémikon is készült.

1898. február 20-án, Budapesten az új Műcsarnokban, vagyis a mai Műcsarnokban, a Hősök terén nagyméretű Verescsagin kiállítás nyílt. Ez volt egyébként Verescsagin harmadik budapesti kiállítása. Itt főleg a napóleoni háborúval kapcsolatos műveit állította ki, de ezeket kiegészítette saját gyűjteményéből származó rézikonokkal. A kiállítás „Magyarázó tárgymutatójában” а „II. szekrény” ismertetésekor a következőket olvashatjuk: „Koszorúk, mellképek [panagiumok] fából és kőből, de különösen rézből; ez utóbbiak közt igen régi ritkaságok.”191

Az orosz rézöntvény ikonok nem csak Magyarországra, hanem számos más országba is eljutottak, hirdetve az orosz vallásos áhítat megkapó értékeit.1101