Ruzsa György: Bronzba zárt áhítat. Az orosz fémikonok művészete és teológiája (Szentendre, 2009)
A kiállítás tárgyairól
Az Istenszülő ábrázolások között két fő ikonográfiái típust emelünk ki. Az egyik a Hodigitria, a másik pedig az Eleusza. Előbb a Hodigitria ikonográfiái típus alakult ki. A Hodigitria [gör. ’Обруртрю, or. Одигитрия, Путеводительница] kifejezés Útmutatót jelent, vagyis az Istenszülő Útmutató ikonját. Ezen az ikonográfiái típuson az Istenszülő az áldást osztó kis Jézust tartja karjában. A hagyomány szerint az ikon prototípusának festője Szent Lukács Evangélista volt. Az ikont az egyik konstantinápolyi templomban nagy tiszteletben tartották az utazók vezetői {ó6r|yoíj. A hodigitria ikonográfiái típus egyik változata a Tyihvini Istenszülő, helyesebben Az Istenszülő Tyihvini ikonja [oroszul: Tyihvinszkaja Bogomátyer, Тихвинская Богоматерь, Тихвинская Богородица, Тихвинская икона Божией Матери]. A kiállításon ezt a bizánci eredetű ikonográfiái típust egy igen jó kvalitású, rendkívül finoman öntött, 18. századi triptichon képviseli {Magántulajdon y 1194.}, továbbá egy egészen különös, fatáblába helyezett fémikon, melyen cirill betűs МОЛ, vagyis MÓL jelzés, azaz OL mester jelzése látható [Keresztény Múzeum, Esztergom. Letéti Gyűjtemény py 224.]. De megtaláljuk ábrázolását a kiállítás számos tetraptichonjának negyedik tábláján is. Ezen az ikonográfiái típuson az Istenszülő gyermekét a baljában tarja. Az egészalakban ábrázolt kis Jézus jobb lábát talppal fordítja a néző felé és bal kezében tekercset tart. Az őskép eredetileg Jeruzsálemben volt, majd - talán - az 5. században Konstantinápolyba vitték, ahonnan 1383-ban [éppen 70 évvel Bizánc bukása előtt] Tyihvin orosz városba került. Ugyancsak a hodigitria ikonográfiái típus egyik változata a Szmolenszki Istenszülő, helyesebben Az Istenszülő Szmolenszki ikonja [oroszul: Szmolenszkaja Bogomátyer, Смоленская Богоматерь, Смоленская Богородица, Смоленская икона Божией Матери]. Ezt az orosz eredetű ikonográfiái típust a kiállításon több ikon is képviseli. Az Istenszülő gyermekét a baljában tarja, és kissé felé fordul. Az egészalakban, frontálisan ábrázolt kis Jézus bal kezében tekercs van. 1404-ben Szmolenszkből Moszkvába vitték a Szmolenszk város védőjének tartott ősi ikont, majd 1456-ban visszavitték Szmolenszkbe. Ez idő közben Moszkvában másolatot készítettek róla, és a moszkvai Kremlben őrizték egészen 1525-ig, amikor is elhelyezték azt a Novogyevicsij kolostorban, a neki szentelt főtemplomban, vagyis a Szmolenszkij szoborban. A 17. század végén hirdették ki a Szmolenszki Istenszülő ikon összorosz ünneplését. Ettől kezdve egyre több másolat készült, és igen nagy tisztelet övezte főleg Moszkvában és környékén. Megtaláljuk ábrázolását a kiállítás számos tetraptichonjának negyedik tábláján is. Oroszországban az egyik legkedveltebb és talán a legtöbbször ábrázolt ikonográfiái típus a Kazányi Istenszülő, helyesebben Az Istenszülő Kazányi ikonja [oroszul: Kazánszkaja Bogomátyer, Казанская Богоматерь, Казанская Богородица, Казанская икона Божией Матери]. Miként a Szmolenszki Istenszülő, ez az ikonográfiái típus is a hodigitria ikonográfiái típus egyik orosz eredetű változata. A vállképben ábrázolt Istenszülő gyermekét a baljában tartja, kezei nem láthatóak. A kis Jézust frontálisan ábrázolják, jobbjával áldást oszt, balját a himation eltakarja. Az ősi ikont 1579-ben találta meg egy kilenc éves
