Ruzsa György: Bronzba zárt áhítat. Az orosz fémikonok művészete és teológiája (Szentendre, 2009)
A kiállítás tárgyairól
ikonjának tisztelete”. A triptichon jobb oldali szárnyának felső és alsó sárgaréz ikonja „Krisztus a kereszten”, illetve „A Vlagyimiri Csodatévő Istenszülő ikon tisztelete” jeleneteket mutatja be. Itt is középen, mélyített fatáblába helyezve fára festett ikont láthatunk: „Krisztus keresztelése”. A triptichon középső részének fatáblája ugyancsak másodlagos felhasználású, de itt a festett töredékekből nem deríthető ki az eredeti ábrázolás. A triptichonban lévő fém ikonok - természetesen a kereszt kivételével - egyazon tetraptichon [esetünkben négy fémikonból álló házioltárka] részét képezik, vagyis a harmadik és a negyedik szárny részeit, továbbá a „Krisztus a kereszten” az első szárny felső részét. Hogy ezek a részek ugyanazon tetraptichonhoz tartoztak, azt abból állapíthatjuk meg, hogy öntési jellegük teljesen egyforma, de egyforma kopottságuk is, és ami a leglényegesebb, a megmaradt sötétkék és világoskék zománctöredékek pontosan azonos színárnyalatúak. A triptichonba helyezett fémikonok és a két fára festett ikon valószínűleg ugyancsak a 18. század második felében készülhettek, s összeállításuk talán a 19. század közepére tehető. Ehhez a csoporthoz tartozik - tehát, ahhoz, amelynél a festett fatábla és a fémikonok között nincs kapcsolat - egy egészen különleges ikon. [Keresztény Múzeum, Esztergom. Letéti Gyűjtemény py 737.} Ez esetben is megőrizték a nagyon kopott fa ikontáblát, ám nem vették észre az ábrázolás maradványait, és a keresztet fejjel lefelé helyezték az ikontáblába. Ha jól megnézzük a festett, kopott ikontáblát, akkor észrevesszük, hogy a kereszt felső részénél egy szent vállvonala bontakozik ki. Az ilyen különös, téves elhelyezés talán egyedülálló a fémikonok történetében. A Krisztus ikonok közül kiemelkednek a Pantokrator, a deészisz és az Akheiropoietosz ikonok. A Pantokrator görög szó [Паутокрсхтсор} és a mindenek fölött uralkodó Kirsztusra utal. Oroszul Vszegyerzsityelnek {Вседержитель} nevezik. A deészisz szó [görül őér]m<;, oroszul деисус} imát, könyörgést jelent, vagyis olyan ábrázolást, amelyen a középen lévő Krisztushoz rendszerint az Istenszülő és Keresztelő Szent János imádkozik. A fémikonokon gyakran triptichonokon jelenik meg. A deészisz az ikonosztázis középső részén látható. Az Akheiropoietosz ugyancsak görög kifejezés [AyeiponoiriToc;}, oroszul Obraz Nyerukotvornijnek mondjuk [Образ Нерукотворный, Нерукотворенный Образ}, és nem emberkéz alkotta ikont jelent. Tágabb értelemben az ikonok nem emberi, hanem égi úton való létrejöttére utal. Szűkebb értelemben speciális Krisztusarc-ábrázolás, mely magától Krisztustól származik. Ezt a képet küldte Krisztus egy kendőn Edessza királyának, Abgárnak. A fémikonokon általában felül, elkülönülő négyzetformájú felületen jelenik meg. Az ószertartásúak egy csoportja nem fogadta el azt az ábrázolást, és egyszerűen letörte. Oroszországban az Istenszülőt [Богородица} vagy más szóval az Istenanyát {Богоматерь}, Szűz Máriát [Дева Мария} különösen nagy tisztelet övezte. A kiállításon is igen sok Istenszülő ikonnal találkozhattunk. Számos Istenszülő ikon csodáról is beszámoltak. Sok ikonográfiái típus alakult ki. Ezúttal csak néhányat ismertetünk e gazdag anyagból. Meg kell jegyeznünk, hogy Jézus Krisztus anyját leggyakrabban a gyermek Jézussal ábrázolják, nevének felirata pedig mindig görög nyelvű, pontosabban görög nyelvű rövidítés, vagyis MP ©T, azaz az Istennek Anyja kifejezés rövidítése. Az egyházi szláv nyelvű orosz ikonokon is ezt a görög betűs rövidítést találjuk.
