Jankovics Norbert - Verba Andrea (szerk.): Ámos Imre - Anna Margit - PMMI kiállítási katalogósuok 22. (Szentendre, 2007)

Verba Andrea: Ámos Imre (1907-1944) művészete

használati tárgyak díszítőfestéséből tartotta fenn magát. Főiskolai tanulmányainak befejezése után Amos életének meghatározó időszaka volt az 1935-ös esztendő, hiszen ez nem csak házasságkötésének éve, hanem ekkor nyílt meg első Ernst Múzeum-beli gyűjteményes kiállítása is.

Anna Margit a festő műveinek állandó modellje. A művész feleségéről készített finom vonalvezetésű ceruza- és tusrajzai között éppúgy felfedezhetjük az elmélyülten dolgozó festőnő, mint a múzsaként megjelenő kedves portréját (Manci, 1936 k.). Kettejük mély lelki és szellemi összetartozását fejezi ki a harmincas években számos változatban megfestett kettős portré, amelynek kiállításunkon látható variációja (Kettős arckép, 1934) a sorozat egyik legkorábbi, visszafogott színvilágú darabja a reneszánsz profilportrék időtlen nyugalmát idézi.

Ámos korai, tört színekkel árnyalt, a monumentalitás igényével készült kompozícióin - főként a francia szimbolizmus Nabis-k képviselte szemléletmódjával rokoníthatóan- elrévedő, hatalmas asszonyfigurák tűnnek fel a jelzésszerű tájban. Ámos melankolikus nőalakjai elmélyült odaadással végzik munkájukat (Kagylószedők, 1934, kát. sz. VI/43.; Halászasszony, 1935) vagy a létezés természetes egyszerűségébe merülve csendesen várakoznak (Asszonyok a forrásnál, 1935, kát. sz. VI/48.). Ezekhez a kompozíciókhoz kapcsolható Ámos nosztalgikus hangvételű Anyám sétája (1935) című festménye is, amelyen a festő 1932-ben elhunyt édesanyjára emlékezik, akihez gyermekkorától kezdődően mély érzelmek fűzték.

„Ma töltöttem be 28. évemet."Ámos 1935. december 7-én ezekkel a szavakkal kezdte írni naplóját, amelynek nyomán

D/l 7. Amos Imre otthonában, 1930 k.