Jankovics Norbert - Verba Andrea (szerk.): Ámos Imre - Anna Margit - PMMI kiállítási katalogósuok 22. (Szentendre, 2007)

Verba Andrea: Ámos Imre (1907-1944) művészete

kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen 1944. április 5-ig nyomon követhetjük életútját. A napló egyik legkorábbi feljegyzésében Ámos - a kivetített emlékképekből létrejövő kompozíciókon tűnődve - asszociatív expresszionizmusnak nevezi saját képalkotását. A képzettársításnak ezt a lelki és szellemi dimenziókat is érintő, expresszív formáját jól tükrözi Álmodó (1938) című festménye (kát. sz. VI/49.). A képen egyszerrejelenik meg a reális tér és az álmodó által érzékelt, szubjektív belső világ. A valóság és képzelet határán lebegő alakok és tárgyak, mint a tudat peremén feltűnő emlékképek irracionalitással telítődnek.

Ámos életében az 1937-es esztendő különös jelentőséget nyert, hiszen munkáját végre hazai és külföldi elismerés is kísérte. Budapesten Ámost tagjai sorába választotta a KÚT (Képzőművészek Új Társasága), Anna Margittal való párizsi utazása idején pedig a Chagallnál tett látogatás és munkájuk bemutatása hozott elismerést a fiatal művészházaspár számára. Bár a Chagallal való találkozás meghatározó élménynek bizonyult Ámos számára, festői útkeresésében nem befolyásolta, inkább megerősítette benne korábbi művészi elképzeléseit. A három hónapos párizsi tartózkodás emlékét őrzi Ámos szuggesztív kompozíciója (Csendélet csirkével, 1937, kát. sz. VI/50.), amelyen egy rózsával díszített csirke késsel, órával és leveles ággal kísért, szürreális hatású együttese jelenik meg egy nagyvárosi kirakat inspirációjára.

Ámos Imre Vajda Lajos hívására először 1935 nyarán járt Szentendrén. Az első szentendrei élmények hatására a következő nyáron készített néhány vázlatot, majd 1937- ben a párizsi út előtt feleségével együtt rövidebb időt töltött a városban. Ez az első rövid,

D/26. Ámos Imre hegedűvel, 1936