Jankovics Norbert - Verba Andrea (szerk.): Ámos Imre - Anna Margit - PMMI kiállítási katalogósuok 22. (Szentendre, 2007)

Verba Andrea: Ámos Imre (1907-1944) művészete

Első főiskolán festett művei közül származik korai Önarcképe (1929-1930, kát. sz. VI/42.), amely még mestere, Rudnay Gyula jellegzetes stílusjegyeit viseli magán. A sötét háttérből erőteljes tónusokkal plasztikusan modellált, jobbról megvilágított, fiatal férfiarc bukkan elő. Ugyancsak 1929-ben készítette első tudatos kompozícióinak tekinthető linóleummetszeteit is. A szociális érzékenységgel megformált Rakodómunkás című alkotás expresszív formaadásával és határozott térszerkesztésével tűnik ki közülük. A teher alatt meggörnyedő, arctalan, robusztus munkásfigura a rakpart jelképes alakjává magasodik.

Ámos 1931 nyarán sokat festett Kálión.

Szemlélődő hangulatú műveinek egyik meghatározó példája a Dédnagyanyám tükre előtt című festménye (1935, kát. sz. VI/41.). Az öreg tükör

előtt álmodozó festő, a tükörben látomásszerűen megjelenő, berlinerkendős nagyanya és a háttérben tükröződő ősök képei egyszerre közvetítik a kisvárosi miliő ódon enteriőrjének hangulatát, és vetítik előre a később oly jellegzetes, egymásra montírozódó idő- és térrétegekből felépülő, ámosi képszerkesztés világát.

A festő a főiskolára még mint Ungár Imre iratkozott be, de családneve mellé már ekkor felvette a Biblia első kisprófétájának, Ámosznak a nevét, majd 1934-ben hivatalosan is kérvényezte a névváltoztatást. A pásztor származású, magát prófétának sem tartó, ószövetségi Ámosz alakja a küldetéstudat és igazságkeresés hiteles mintáját jelenítette meg számára.

Ámos 1931-ben Kreisl Béla magániskolájában ismerte meg Anna Margitot, Vaszary János növendékét. Szerelmében egész életre szóló barátot, társat talált. A harmincas években nyomorúságos körülmények között élő művészpár alkalmi munkával, különböző

D/13. Ámos Imre portréfotója, 1928