Jankovics Norbert - Verba Andrea (szerk.): Ámos Imre - Anna Margit - PMMI kiállítási katalogósuok 22. (Szentendre, 2007)
Jankovics Norbert: Önarckép, énkép, emberkép. Anna Margit (1913-1991) művészete
A korabeli hivatalos művészetkritika a keresztény vallásosság ilyen jellegű ábrázolását nem kifogásolta, viszont annál többen kritizálták a művész zsidósággal és holokauszttal kapcsolatos témafelvetéseit. A Teremtés sorozat két darabján (Be van fejezve a nagy mű, 1977, Az Alkotó pihen, 1977, kát. sz. V/27.) vagy az Ez az ígéret földje? (1976, kát. sz. IV/15.) című képen, a zsidó vallásos hagyomány jól azonosítható tárgyai együtt szerepelnek a hírhedt „Arbeit macht frei" felirattal vagy Hitler fényképével. Az Inferno 1944 (Pokol 1944, 1981) horogkeresztes lakattal lezárt szimbolikus tyúkketrece groteszk szimbolikájával félreérthetetlenül idézi meg az embertelen és értelmetlen második világháborús pusztítást. Ahogyan erről az alkotó nyilatkozott:„Trauma, amit cipelek magammal. Férjem, a családom elpusztult, ez nem maradhatott nyomtalanul bennem."7 Ezeket a műveit személyes vallomásnak, a háború D/52. Anna Margit portré, 1970 k. idején átélt borzalmak feldolgozásának szánta. „...én nem festek zsidó témájú képeket rendelésre, csak ha a szívemből jön, akkor. Csak, ha úgy érzem, hogy meg kell festeni."8 A képek a korábban feloldatlan és kimondatlan érzelmek felszínre töréséről árulkodnak, a téma megközelítése erős, egyéni és emocionális. A Céllövölde (1976, kát. sz. IX/96.), a Ne ölj! (1976), az Elmúlás (1974) vagy a Haláltangó (1980, kát. sz. IX/86.) sötét hangulatú, szatirikus művek, a művész 40 évvel korábbi veszteségélményét dolgozzák fel és tárják a néző elé. Mind az önálló emberábrázolással, mind az utóbbi narratív jellegű képekkel kapcsolatba hozható egy másik, kései műcsoport, amely részben illusztratív szándékkal a népbal^ Interjú Anna Margittal, 1979, Csapó György i. m. g Interjú Anna Margittal, 1986. április 24., Kábán Sándor.
